Századok – 1881

Értekezések - LÉDERER BÉLA: Gindely A. Geschichte des dreissigj. Krieges. 253

256 TÖRTÉNETI IROllALOM. liogy a világot rázó mozgalom küzdő terére lépjen és hogy Ferdinand ellenségeihez csatlakozzék *) Sőt már az első kötetben leírt 1618. pozsonyi országgyűlést, nevezetesen hogyan kerülték ki a subtilis formaságok által az ekkor ismét felmerült rendkívüli fontosságú közjogi kérdést, örökösödési rend vagy választás adja-e Magyarországnak királyát is alaposan ismerteti.2) Az új anyagot levelezések, de főképen a spanyol követ tudósításaiból merítette. Bármennyire csábító az alkalom a Gindely által talán nem egészen helyesen felfogott és részben elhanyagolt kérdésre, mely az únió belső természetét és állását a cseh felkeléshez illetné, mert nagyrészben itt lehet meglelni az unió kudarczos szerepének okát, észrevételeinket megtenni, helyt állunk a kísértésnek azon tekintetből, mert ezen tisztán külföldi viszonyok bolygatása nem magyar történeti szaklapba tartozik. Mielőtt azonban G. munkájának Magyarországra vonatkozó részeit ismertetném, a protestáns ausztriai rendeknek a Ferdinand elleni felkelésbe való beléptéhez szólnék, mely némileg analogonja magyarországi eseményeknek és így talán nem érdektelen. A cseh-német historicus nevezetesen ennek első kötetében igen jól ecsetelte azon katholicus, hogy ne mondjuk jezsuita reactiót, mely Csehországban Mátyás alatt működött. Kár, hogy a következő kötetekben nem terjesztette ki figyelmét ez antireformatio kiterjedésére, ha nem is Magyarországra, de legalább Ausztriára, mert első sorban csak akkor vagyunk képesek a protestáns osztrák rendek felkelését megérteni, ha ismerjük Mátyásnak viseletét az osztrák rendek vallási szabadságaikkal, és a mennyiben ezeket még meg nem szerezték, vallás-türelmi követeléseikkel szemben. Másodsorban azonban e felkelést sokkal magasabb szempontból megvilágítva lehet megmagyárazni. Tudva van, hogy a reformatio alatti és utáni században az uralmi jog minden monarchiában a fejedelem és az illető ország rendei között volt megosztva. Mivelhogy hatáskörük praecise meg nem volt határozva, e két hatalom kölcsönös igényeik kiküzdése végett, folyton hadi lábon állott egymással. — És a mint Magyarországban is a politika és a reformatio kölcsönhatása volt e korban az uralkodó jelenség, úgy Ausztriában is, hol a 30 éves háború kitörésekor a rendeknek törekvései, hogy az államügyekre minél tágabb körű befolyást biztosítsanak maguknak, a protestantismus okozta ellenzékkel egybeesett. Karöltve harczolt tehát a rendiség és a protestantismus a katholicus vallású uralko!) II. köt. 259 sk. lk. 2) I. köt. 203 — 228 lk.