Századok – 1881

Értekezések - LÉDERER BÉLA: Gindely A. Geschichte des dreissigj. Krieges. 253

TÖRTÉNETI IRODALOM. 255 tekintetben még nem voltak átkutatva. Idővel élete czélját e kettős feladat megoldásában találta: »folytatásában a cseh történetírásnak, mely, negyven évig tartó munkája daczára, befejezetlenül maradt, és a 30 éves háború előadásában, mely Csehországot és Ausztriát nem érinti kevésbé mélyen, mint magát Németországot.« Mi is úgy tartjuk, hogy a mi a 30 éves háborút, főképen pedig kezdetét, a cseh felkelést illeti, ennek ismertése oly tartozás, melyet a cseh történetirásnak kell lerónia. A felkelés sokféle szála a Csehországnak sajátos egyházi és socialis állapotaiban gyökerezett, azok feltalálása idegenekre nézve, a nyelvi nehézségektől egészen eltekintve, már azért is nehéz, mert a cseh alkotmány bonyodalmas kérdéseivel még az esetben is csak roppant fáradsággal lehetnek tisztában, ha a legjobb forrásokból merítenék ismereteiket. Nagy örömmel vesszük tehát a neves csehnémet történetíró eddig már 26 évig tartott szakadatlan munkájának eredményeképen e háborúról közzétett művének negyedik kötetét. Az első károm kötet az 1618 —20-ki cseh felkelést tárgyalja és külön egészet képez ; az imént megjelent negyedik kötet, melynek »II. Ferdinand büntető decretumai és a pfalzi háború« (1621 — 23) a czíme, szintén kerek egész és tulajdonképen azt tárgyalja, hogy a német aranybulla által meghatározott terület birtokához tartozó császár-választási jogot, az alanyi értelemben vett választó fejedelemség, a német Kur, hogyan vonták meg Fridriktől és hogyan ruházták a bajor Maximilianra, mert nagyon igaz, hogy az 1621—23-ki politikai viszályok és hadakozások elvégre Németországban csak a körűi forogtak, vajon a császár képes lesz-e a bajor herczegnek adott szavát a választói jog átruházását illetőleg megtartani avagy nem. Reánk nézve meg annál érdekesebb e kérdés megfejtése, mert tudvalevőleg legszorosabban függ össze Magyarország és Erdély történetével. Gindely, a hol kell, iparkodik e szerves összeköttetést kimutatni, nem is kerülhette még el egy kötetben sem az összefüggő események logikája erejénél fogva, hogy a magyar viszonyokat ne fejtegesse. Igaz, hogy azon fejezet, melyet a második kötetben külön Bethlen Gábornak szentel, mint egyátalában a Magyarországra vonatkozó passusok, mind a négy kötetben a legkevésbbé sikerűit rész, mit annak tulajdoníthatunk, hogy Katonán kívül csak külföldi okiratokból ismerte a viszonyokat. Ezek alapján pedig nem hogy Bethlen igaz czéljait, de még jellemét sem lehet megérteni, a hogy Gindely meg sem értette. — De még ebben is találhatók még a magyar történetírás körül is érdemei, ezeket pedig leginkább azon közvetlen, mindeddig homályos okok fejtegetésében ismerjük fel, a melyek Bethlent azon határozó lépésre bírták,