Századok – 1881

Értekezések - DR. PULSZKY ÁGOST: Lánczy: A faluközösség eredete bír. 245

TÖRTÉNETI IRODALOM. 247 sikerrel fel lehetne használni, a mi, úgy hiszszük Lánczynak sem sikerűit művében ; mert azzal, hogy egy átalános formulát specialis megfejtés fölé erőszakolunk, még nem nyertünk semmit. Arra, hogy egy bölcsészeti hypothesist igazoljunk, nem elég kitüntetni, hogy valamely összetes tényálladék az alá vonható, hanem azt kell kimutatnunk, bogy szükségképen alája rendelendő, és hogy semminemű más rendszer keretébe kisérő körülményeivel együtt bele nem illik. Azt sem szabad feledni, hogy a hol kétes mind az átalános elmélet, mind valamely különleges kisebbkörű megfejtés. ott ez utóbbinak bizonysága többet mom mint amazé s a kettő összhangzása esetén az összetes kérdés megfej, tése kölcsönöz erőt az elvontabbnak, nem pedig megfordítva. A második csoportba azokat a műveket sorolhatjuk, a melyek közvetlenül társadalmi, politikai és jogi jelenségek elméletét szolgáltatják, mint Maine, MacLeunau, Morgan, Bachofen, Fustel de Coulanges munkáit és Lavaleye különben eléggé felületes könyvét a tubjdon kezdetleges alakjairól. Ezok közt ismét minden tekintetben túlszárnyalja társait Maine, épen azon óvatos-1 ság következtében, a melylyel soha sem mond többet s nem bocsátkozik messzebb okoskodásaiban, mint a mennyire az előtte fekvő anyagból állítását bizonyítani képes; továbbá mivel egyátalán független tudományos kutatásaiban minden rokon- és ellenszenvtől a tényleges áramlatokkal és jelszavakkal szemben. Ez képezi mintaszerűségének kulcsát, sőt még arra is ügyel, hogy oly modern eszme-társításokkal telített kifejezésekkel, mint a minő a democratia vagy a collectivismus, hamis színt ne kölcsönözzön régmúlt korok hasonló, de nem azonos jelenségeinek. A harmadik csoportba sorozhatjuk végre azon írókat, kik a kezdetleges erkölcsöknek és felfogásoknak leginkább a vad népeknél s csekélyebb mértékben az ősi emlékekben fennmaradt képét vázolják. Azonban ezen a téren is egy veszély fenyeget, melyet Lánczynak is aligha sikerült kikerülni. Igaz úgyan, hogy a chronologicus egymásután nem irányadó, hogy a »külön népcsaládok történetét egybevetve, a történeti mult, az ó-kor nem felel meg mindig a nemzeti lét gyermek- és ifjú- korának s a jelen gyakran a fejlődés legkezdetlegesebb vonásait tükrözteti vissza« ; de bármi barbar legyen is egyes faj- vagy ember-csoport : nem szabad feledni, hogy mire a tudományos vizsgálat tárgyává lett, módosító, fejlesztő vagy romboló hatású befolyásoknak volt mindig alávetve ; s nem mutatkozik már a maga teljes eredetiségében. Oly körülmény, melyet az e nemű vizsgálatoknál gyakran szem elől szoktak téveszteni. A tévedések mindezen forrásainak hatásait észrevenni azokon a tanokon, melyeket Lánczy összeállítva s mintegy az ez