Századok – 1881

Értekezések - DEÁK FARKAS: A Szobieszky János lengyel király udvaráról 1674 1678. 234

KÜLÖNFÉLÉK. 237 volt megmenthető. Gyóntató papjának töredelmes vallomást tett bűneiről s kijelenté, hogy bűneit megbánva, igaz keresztyén hitben hal meg. Brunetti abbé és a király alamizsnása kétségbeesésének okát tudakozván, csak e szókat vehették ki : én, elárulni a királyt ! ezt a jó királyt, akiért oly jó szívvel meghalok ! több szavát nem érthették. Ügy gondoltam, részletesen meg kelle írnom e szomorú történetet. A király nagyon meg van indúlva. Ez embert mindenki okosnak, bölcsnek tartotta s nem hiszem, hogy még egy ilyen tudós lenne Lengyelországban. Láthatja ön uram, hogy mivé lesz az ember, ha az Isten elhagyja. Ugyanez ügyről a püspök máj. 3-án írja a miniszternek : » A király megmenekült, Istennek legyen hála. Egy Pinoci nevű olasz, ki pincze-mestere volt, meg akarta mérgezni s aztán nyakát metszette, pedig a jó király meg akart neki kegyelmezni.« Baluze kapitány azonban több részletességgel s reálisabb adatokkal bővelkedő levelet ír a miniszternek april 19-ikéről: Most hallom uram, hogy a királyné gyóntatója, a ki jezsuita, értesült egy más jezsuitától, hogy férje, a király élete ellen eg}' összeesküvés létezett és hogy Pinoci nevű főpohárnokának meg kellett vala őt mérgezni. A királyné levélben megírta férjének, ki hívatván a nevezett Pinocit. kezébe adta a királyné levelét s kemény szavakkal pirongatta (le maltraita fort en paroles.) Ez a szerencsétlen mindent elmondott, a mit mondhatott igazolására, de látván, hogy a királyt meg nem győzte, eltávozott, ereit felvágta s 24 óra múlva meghalt. E nyomorúltnak atyja egy olasz, rég az ideje, hogy ez országban lakik. Lengyelországnak követje volt Hollandiában és Angolországban. Most főlevéltárnok a cancellárián. Nagyon osztrák érzelmű, gyermekeit Bécsbe küldte volt, hol az elhunyt is több ideig tartózkodott. De már megválasztatása előtt a király szolgálatában volt. Halála neme nagyon kétségessé teszi, ha váljon lelkiismerete mardosása vagy a miatt ölte-e meg magát, hogy a király előtt nem igazolhatta magát. Nagyon kárhoztatják a jezsuitát, hogy miért nem nevezi meg, a kitől a titkot hallotta, vagy hogy talán csak költötte a nagykorderejű eseményt. Az apa itt mindig tiszteletben tartatott ; és eddigelé a fiúról sem lehetett gyanítani, hogy ily gonosz s ily szörnyű bűnre képes legyen. Május 3-án így folytatja levelét : különbözőképen beszélnek Pinoci haláláról, de senki se hiszi, hogy a király élete ellen leselkedett volna, maga ő felsége is sajnálja s az atyának vigasztaló levelet írt. A királyné gyóntatója is, látván intésének rosz következményeit, nyíltan mutogatja páter Pikarski levelét, melyben írja, hogy neki egy gyónója vallotta, hogy Pinocinak mi volna szándéka, és hogy őt ennek nyilvánítására fel is szabadi-