Századok – 1881

Értekezések - DEÁK FARKAS: A Szobieszky János lengyel király udvaráról 1674 1678. 234

238 KÜLÖNFÉLÉK. 238 totta, csak bogy őt meg ne nevezze. Mondják, liogy páter Pikarski haragban élt Pinocival, mert nem akart neki rendesen adni a sörből, melyből a király iszik s hogy ezért panaszt is emelt a királynál, de minden eredmény nélkül. Azzal is vádolják, hogy inkább bosszúból írt a királyné gyóntatójának, mintsem igazságérzetből. Miért írt — mondják — a királyné gyóntatójának, hisz ott volt közel a király, a kinek megmondhatta volna, hisz a királyné kellő gyorsasággal nem is segíthetett — s a gonosznak időt adott, hogy szándékát végrehajthassa. Es habár ez ügy körül sok dolog homályos, abban mindenki megegyezik, hogy a néhai Pinoci ártatlan ; őt mindenki sajnálja, még saját ura is. — Érdekes az is, hogy XIY. Lajos nem akarta megadni Szobieszkynek a királyi felséges (Majesté) czímet. Czímezte Trezhault, Trez-excellent, Trez-puissant Princnek (csakhogy sanspareil-nek nem mondta), holott a császár, a svéd, dán, királyok, maga a pápa, sőt a spanyol király is koronázás után minden szó nélkül Votre Majesté-nek czímezték — míg végre Bethune többszöri nógatására, csakugyan a királyok dísze is engedett. — A királyné egy kora-szülés következtében nagyon megbetegedett, s mind jobban gyengült, az orvosok nem tudtak segíteni, volt idő, hogy naponként várták halálát, hitték, hogy az éjszakát sem tölti el. Ez időben csodálatosképen a király is nagyon ráunt. Az osztrák pártiak nagyon szerették volna elpusztulását, mert tervök volt, hogy akkor a király vegye nőül az özvegy királynét Eleonorát — Leopold császár nővérét. E gondolattól a király sem volt idegen, mert ez tisztán 200,000 frtot jövedelmezett volna, a mit így az özvegynek kell évenként fizetni ; ez időből van Baluzenak egy érdekes sürgönye 1676. junius 5-ről: A királyné nagyon beteg, lázai vannak, kólikás és sokat hány, a király ki nem állhatja, rá se néz, mert a királyné nagyon féltékeny. A király csak azért is semmit sem tesz meg, a mit neje akar, nyiltan mondja, hogy bárki legyen, ne a királynéhoz, hanem ő hozzá folyamodjék, ha kegyében akar részesülni, s a ki másként tesz, a legnyersebben fogadja. A királyné alig képes összeszedni magát, hogy naponta három négy óráig fenn legyen s a királynak tessék, mert a férj megveti rútül bánik vele. De így bánik mindenkivel, zsarnoknak, vadállatnak nevezik, s már látom a kitörő lázadást. Fösvénysége s örökös bosszúsága példa nélkül való. Mindent elvesz, semmit sem ad. Ver és veret minden csekélységért úgy, hogy már közelében csak mintegy tíz kozák, oláh, és tatár suhancz van. Van ezek közt egy mór és egy kalmük, kiket nagyon szeret ; de csak ezzel vannak, mert különben tetvesek és mezítláb járnak. »Egyszer csak beszélni kezdék, hogy