Századok – 1881

Értekezések - DEÁK FARKAS: A Szobieszky János lengyel király udvaráról 1674 1678. 234

К'Tir X-i Ö 3ST F É L ZÉ 1С. A SZOBIESZKY JÁNOS LENGYEL KIRÁLY UDVARÁRÓL. 1674. 1678. (A krakói akadémia történelmi kiadványainak III. kötete után.) Nem történetet írok, csak egyszerűen adatokat közlök az előttem fekvő nagyérdekü műből, melyeket AValiszewsky Kázmér úr a franczia külügyminisztérium levéltárából gyűjtött össze. Úgy látszik, XIV. Lajos kormánya nagyfontosságúnak tartotta ez időben, bogy a lengyel udvarban történtekről jól legyen értesülve. Két nyilvános követe volt ott ; előbb a marseille-i püspök s később marquis Bethune volt a rendes követ, ki előbb már ott járt, mint koronázási dísz-követ s a kék szalagrend jelvényeinek, átadója; de a püspök akkor sem utazott baza, midőn visszahívó rendeletét megkapta s Bethune, mint állandó követ megérkezett. Különböző ürügyek alatt évekig maradt még az udvarnál ; a fő ok volt a királyné jóakarata és barátsága — melyet Pomponne, a franczia külügyminiszter, egypárszor szerelemnek is nevez. A kettőn kívül volt még egy Baluze nevű franczia úr, ki vagy Szobieszky udvarában volt valami szolgálatban, vagy a követség alsóbb rangú tisztviselője volt, de a királylyal és a külügyminiszterrel folytonosan levelezett s elég csípősen irogat a lengyel udvarról, valamint Bethune uramról és a püspökről is, úgy látszik azonban, hogy jobban húzódott a püspökhez, mint a marquishoz, a kik szintén írogattak egymás ellen. Mindhárom úr megegyezett abban, hogy sokat emlegeti fáradságos életét, érdemeit, hűségét és mindenik gyakorolja a pénzkérést elég finom modorban. Bethune ruinálja magát s pénzt kér minduntalan s gondoskodást jövőjéről, ő a magyar vezérséget — királyságot — is csak azért nem fogadja el, hogy ő felségének hívebben szolgálhasson ; roppant fényűzéssel él, valamint a püspök is, de ennek úgy látszik több pénze volt. Baluze pedig épen szegény legény volt. Bethune felesége nővére volt a lengyel