Századok – 1881
Értekezések - DEÁK FARKAS: A Szobieszky János lengyel király udvaráról 1674 1678. 234
KÜLÖNFÉLÉK. 235 királynénak s míg a püspök Varsóban volt, a két asszony a legellcnségesebb viszonyban élt. Mert a püspök a királynét mindig buga ellen izgatta, hogy saját befolyását fenntartsa. Eltávozása után minden kiderült, ámbár Bethune már az előtt is bizton combinálta s jelentette is a külügyminiszternek. A lengyel urak közül, kik irigyei voltak Szobieszky emelkedésének, — s voltak elegen — vagy a kik a császár és szomszédok szövetségét tartották jobbnak, meggyőződésből vagy megfizetve, mind gyűlölték a francziákat s kelyzetöket elég kellemetlenné tették és gyűlölték főként a királynét, kit minden franczia barátság és szövetség főokának tartottak. Szobieszky nagy, kövér és nyers ember volt, ki tudott durva lenni, mint egy kozák s néha nyájas és barátságos, lélekjelenléttel és sok ravaszsággal is bírt ; kissé szerelmes és szeszélyes is volt. Nejét egy időben teljesen elhanyagolta, gyülöltes halálát kivánta, de később visszatért nejéhez, ki minden gyengeségei mellett elvégre is eszes asszony, jó anya és igen jó feleség volt. A király sokszor szőrűit tanácsára s úgy szólva sokszor köszönheté tanácsának a vihar elvonúlását. Bethune 1677. máj. 23-án kelt sürgönyében érdekes esetet beszél a király ügyességéről. A király a magyar bujdosókkal való viszonyát soha sem terjesztette a lengyel urak elébe a maga teljességében. Egy alkalommal az Apafi követét nyilvánosan a tanács tagjai előtt fogadván, a magyar követ tévedésből a Teleki titkos levelét nyújtja át. Olvasd fel — szólt a király felbontváu a levelet. Az első szónál a király észreveszi a bajt és kiveszi a követ kezéből a levelet s maga egész nyugalommal egészen más, a helyzethez alkalmas tartalmú szöveget mond el. Az is tudva van, hogy Szobieszky jeles katona, kitűnő csatarendező volt és rendkívül bátor ember. A franczia külügyminiszter írja a püspöknek, hogy Párisban minden tábornok bámulja, ügyességét és hősi bátorságát ama közelebbi győzelmében, melyet a sokkal számosabb török seregen nyert, stb. De lássunk néhány sürgönyt, melyek sokféle színt vetnek a lengyel udvar és királyi család életére. Baluze 1675. jul. 5-én írja: A lengyel királyt és királynét halálból gyűlöli az egész ország. Mindenfelé ezer átkot szórnak rájok. Varsóban egy úr nyilvánosan kérdezte : hát senki se találkozik, ki e zsarnokot megölje? Danczigban egy ember az utczán kiabálta, hogy a királyt el kellene fogni és nyakát metszeni, mert ő az oka minden rosznak. A tanács elfogatta ugyan, de elítélni nem meri, félvén a lázadástól. Az ország több városában kiszegezték a királyné családfáját és életrajzát aljas eseményekkel tarkítva s utánna írták : lehet a király felesége, de a lengyelek