Századok – 1881

Értekezések - HUNFALVY PÁL: A székely kérdéshez - II.193

202 A SZÉKELY KÉRDÉSHEZ. szeret Eugeniusba, egy udvari emberébe. Ezért az anyja, Piacidia, Konstantinápolyba ifjabb Theodosius imádkozó leány testvéreihez küldi, a kiknek társaságában 12—14 évet tölt. Megunván ezt, s boszút akarván állani a sértőin : egy bizalmas emberétől gyűrűjét küldi el Attilának, mert jegyese akar lenni. Ezt felhasználja Attila, midőn Gallia ellen indűl, Honoriát mint menyaszszonyát és kelengyét követelvén Valentiniantól. A megijedt Valentinian egy férjjel esküdteti meg Honoriát, s azután béfalaztatja. A magyar krónika Honoriát Attila feleségévé teszi, a kitől Csaba születik. Ez a Csaba a Krimhild-csata után 15 ezer hunnal Honorius-hoz, görög császárhoz, anyai nagyatyjához, menekül (Honorius pedig már 423-ban, tehát 30 évvel Attila halála előtt meghalt volt), s onnan Skythiába tér vissza. Az első magyar krónika, s utána Kézai és Márk, nem tudnak egyebet annál, hogy a Csaba hunjai Skythiában vannak, a honnan majd Álmos vagy Árpád alatt jönnek ki Attila örökjét elfoglalni. A tudós Bonfinius szerint a hunok, az előkelők ösztönzésére és a visszamaradottak írásai és emlékezése által indítva, szánják el magokat az új kiköltözésre.1) íme Bonfinius Írásokat is említ már Ennél még többet tud Székelyi István. »A magyarok ez esztendőbe (888) esmet kiindulának Scithiából, két dolog indítá fel. Első, a Csabának, az Attila fiának testamentoma, a ki innét oda ment vala, ki mikoron meghalt, a Damasek Istene kiszelíté őköt, hogy ha megsokasodnak, esmet a Pannoniának földét elfoglalnák, és boszút állanának az atyjának, az Attilának, ellenségeiről. Második indítá őköt az álomlátás.« Vájjon mind ezt a nép hagyományából eredetinek higyjük-e? Másfelől azt sem kell gondolni, hogy az írók szándékos hazugságokat koholtak ki. Valami, akár helynév, és ahhoz ragadt mese — mi legtöbb mondának a forrása — akár tudós emlékezés vagy okkeresés ejti csalódásba az iiókat, s készülnek tarkánál tarkább, szépnél szebb mondák. Bozzájárúl a vallási indok is. Ha Almos Attila utódja, mind Álmost mind Attilát össze *) Unni et majorum hortatu et eorum qui remanserant Uteris, memoriaque perciti . . . iterűm emigrare eonetituunt. Decas I. liber IX.