Századok – 1881
Értekezések - HUNFALVY PÁL: A székely kérdéshez - II.193
194 A SZÉKELY KÉRDÉSHEZ. gyár történelmi irodalomban. Csudálkozom is azon, hogy Szabó K. még használja, miután meggyőződése szerint a székeliek húnok, tehát ezek a búnok olyan magyarok, mint a székeliek. Én legalább, lia ez bizonyos, mint Szabó K. meg van győződve, nagyon őrizkedném a scytha szóval kétséget támasztani az általam vélt történeti bizonyosság ellen. Ezentúl tehát scytha mártás nélkül csak hunokat és székelieket tálaljunk fel. Másodszor, még nagyobb figyelmet gerjeszt ez az állítás, hogy a székeliek hűn eredetüségét a legrégibb liazai krónikák a nemzeti hagyomány után hirdetik. Miután eléggé világosan kifejeztem,1 ) hogy minden hagyománynál és históriai mesénél az a kérdés ötlik fel magától: vájjon igazán a nép emlékezetéből támadott- e, vagy csak az írók okoskodó véleményéből származott? más szóval: vájjon a hagyományból merítette-é az irodalom, vagy megfordítva az irodalomból jutott-é a mese a nép közé s úgy vált hagyománynyá? — S miután egynéhány példáját is hoztam fel annak hogy históriai mesék az irodalomból mentek a nép szájára: szinte csudálkoznom lehet, hogy Szabó K. oly könnyen fújja el a régi nótát. Tudván pedig, hogy még sokan járják, kell, hogy világosabban de bővebben is szóljak a hún monda keletkezéséről. Nemzeti hagyománynak nevezi Sz. К. a hún mondát. Lássuk. A krónikák szerint a liúu nép két részre szakadt a Krimhild-csata után, a kisebbik rész, székeli név alatt, Erdélybe bujdosott; a jóval nagyobbik rész Csaba vezérsége alatt visszatért Skythiába. Ez a két rész négy és fél századig egymástól elválva élt volna. Tehát kétféle hagyományt kell keresnünk, az Erdélyben maradt székeliekét, s a Skythiába visszatért magyarokét. A nemzeti hagyomány ennél fogva, habár egy forrásból fakadt is, a mikor t. i. a húnok még nem váltak volt el egymástól, mint székeliek és magyarok, azután két külön mederben folyt ötödfél századig. Ebben a két külön mederben mindenik ág okvetetlenül a talajából külön-külön részeket hordott magával. A székeli ') Legelsőben a Vogul föld és nép czímü munkám (Pesten, 1864.) 352. lapján, — mely munkát nem igen ismernek historikusaink ; — azután a Székelyek czímü értekezésem (Budapest, 1880.) 70. stb. lapjain.
