Századok – 1881

Értekezések - HUNFALVY PÁL: A székely kérdéshez - II.193

KÉRDÉSHEZ. 196 húnok tehát, bizonyosan egyes részeket szőttek bele a hagyományba azokból a történetekből, a melyek 450-től fogva 890-ig Erdélybea és а határos tartományokban estek meg. A ki azt tagadná, annak nincsen helyes felfogása a monda vagyis hagyomány szövődéséről. — A magyar bűnök is, ugyanannyi ideig Skythiában tanyázván, okvetetlenül hasonlóképen egyes részeket szőttek bele a mondába azokból a történetekből, a melyek még azon idő alatt Skythiában estek meg. Ezt sem tagadhatja, a kinek a monda vagyis hagyomány szővődéséről helyes felfogása van. Mert a monda-szövődésnek is megvan a maga természetes módja, mely alól nincsen kivétel. Az egy forrásból fakadó magyar monda tehát két külön mederben folyván ötödfél századig, okvetetlenül külön-külön történeti ragadványos idomban tűnnék fel, ha a krónika előadása állana. Azonban mit mutat nekünk a »nemzeti hagyomány« ? Egy ragadványos idomot, azaz egy történeti mederből fölszedett részeket, de mutat ezeken kivűl földrajzi és állati neveket, melyeket abból a mederből nem szedhetett fel. Azon földrajzi nevek : Dentia, Mogeria, vagy Dentumogeria, Baskardia ; Jorianok országa ; továbbá Togota, Irkania, Etul folyó nevek ; éjszaki tenger. Azután állatok nevei, mint: nyuszt, és kerecsen madár, melynek a »nemzeti hagyomány« német nevét is tudja, hogy »jägerfalk« = vadász sólyom. Ezek a földrajzi és állati nevek a magyarok ős hazájának emlékezetei, s ezek igazán sajátjai a magyar hagyománynak. Lássuk a történeti mederből fölszedett részeket. A mí krónikáink Attilával kezdik meg a bún történeteket ; krónikáink szerint Attila hozta ki a hunokat Skythiából Panniába. Miért nem megyen hátrább a krónikabeli hagyomány? Ha a magyarok húnok, s ha ezen magyar hímoknak nemzeti hagyományuk lett volna, eme hagyomány legalább annyit vagy hasonlót tudna, a mennyit és a mifélét Jordanis beszél Attila elődeiről és a korát előző hunokról. — A krónikái elbeszélés sokat foglal magában, a mi a történetekkel ellenkezik, tehát költeményből van véve, még pedig olyan költeményből, mely nem a Skythiába visszabujdosott magyar hunok között, hanem germán népek közt támadt. Maga az Ethelc név a német Etzel-í adja 13*