Századok – 1881

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Jóslatok és babonás hiedelmek a Rákóczi-korban - II. 115

A RÁKÓCZI-KORBAN. 127 gokat, megbizonyosodván reájok, — tűzzel elevenen megégettetnek. Hasonló büntetéseket; ve'szik el azok is, a kik embereket, vagy akármely marhát az ollyan ördögi mesterséggel megvesztegetnének, vagy ha kárt nem tennének is : de kinyilatkozván az ördöngös tudományok, annak minéinüsége szerint, az igaz Isten egyedül való tiszteletinek megvetéséért meg kell halniok irtóztató halállal.« Ezen szakasz maga elég világosan magyarázza magát és jellemzi a kort. Egyébiránt megjegyzendő, liogy a XYII-ik szá. zad folytán, a XYIII-iknak második feléig, hasonló határozványokat találunk a német, olasz, franczia, spanyol stb. katonai reglement-ek és büntető codexekben is. Az árnyfolt tehát nem nemzetünket, hanem az egész kort bélyegzi ; sőt reánk nézve enyhítésképen constatálhatjuk ama tényt, hogy a Hadi Regulamentunmak e §-a tényleg soha nem alkalmaztatott, — a kuruez táborokban varázslásért, bűbájosságért, boszorkányság, vagy ördöngösségért meg nem égettek, tudtunk szerint nem is vádoltak senkit. Hátra van még az eperjesi »öreg ember«-vö\ és a murányi hajdú láthatatlan vörös vitézeiről szólanunk. Eperjesen, 1710. június második felében terjedt el az irtóztató keleti dögvész, a pestis, a »fekete halál.« Szent-Iványi János palotás-ezredes volt akkor ott parancsnok. Ekkor jelent meg a mesés »öreg ember« a bástyákon, — de nem Szent-Iványi, hanem csak egy őrt álló szegény hajdú előtt, sötét éjtszaka. Kit is a tünemény megszólítván, mondja vala neki : »Eredj az commendanthoz, és mondd meg neki : egy hónap alatt meghal, és ha meg nem jobbítja magát, elkárhozik!« A hajdút »nagy rémülés üti« s nem felel. Amaz bátorítja : ne félj, menj el ! Menti magát az hajdú nem szabad az istrázsárúl elmenni! »Menj el, mert halálnak halálával halsz meg/« . . . Eeleli az hajdú: Nem menek, mert megölnek. — Ne félj, mert rosz szót sem hallasz ! Megindúl az hajdú puskával, de megszólítja az öreg ember : Tedd le az fegyvert s a nélkül menj ! — Arrúl is menti magát az hajdú, de csak nem ereszti az vén ember. Támaszd meg — úgy mond — fegyveredet istrázsahelyedre, s menj el magad, Elméne az hajdú, felkölti álmábúl Szent-Iványit s megmondja követségit. Megborzad Kokles (Sz.-Iványi,) s azt mondja : Eredj csak helyedre ; holnap gyűjj ismég előmben ! Az hajdú megtér, — már senkit sem talál az puskájánál. Másnap is vizsgálja Szent-Iványi — s ma is bor-