Századok – 1881

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Jóslatok és babonás hiedelmek a Rákóczi-korban - II. 115

128 JÓSLATOK ÉS BABONÁS HIEDELMEK zad belé, már harmadik heti. Nem örömest hinné: de az mint látom, (jegyzi meg az esemény elbeszélője, Bercsényi gróf) forog igen elméjin.«1

) Mi volt ez az éjjeli látomány? Valószínűleg a bús éjszakai csendben az elhagyott várfokon őrt álló és a vak sötétségbe bámuló hajdú babonás agyának káprázata, — avagy valami Szent-Iványira boszús eperjesi polgár furfangos tréfája. A murányi hajdúnak ennél sokkal csodásabb viziója pedig ím ez. 1709 január havában Rákóczi murányi várparancsnoka az öreg Fáy István, a helyőrségi hajdúk közt összeesküvést fedezett föl, melynek folytán többeket börtönre hányatott. Ezek aztán hadi szék elé állíttatván, a többivel csak tisztába jöttek valahogy, hanem egy hajdú a következő különös vallomást tette, s előadása valóságához esküvel is váltig ragaszkodék : »Midőn az ház előtt dohányoztam volna, megszólít egy ember az bástyán, híván magához, mondá : gyere velem ! A mint el is mentem. ,.. Azután, a mint mentünk volna az porház (lőportár) felé, mondja nekem azon ember: Várakozzál itt egy keveset, mert nékem be köll mennem az porházban, —• az holott granatíros-strázsa állott. Odamenvén, csak az ajtóra tütt egy kulcsot, s mindgyárt megnyílt az ajtó. Maga bemenvén a porházban, maga után bezárta az ajtót ; ötet pedig sem engemet az strázsák sehol nemlátthattak. Azután megint elindultunk az bástyákra, mondván : Engem pedig, sem tégedet senki meg nem fog látni, mert ma is század magammal jöttem be az kapun : de minket soha senki nem láthatott. Es egész bástyákat kétszer kerültük meg, — de minket senki nem látott.« Azután tizedeséhez és a tisztekhez kiildé a hajdút jóakaratú megbízással a tünemény ; egyébiránt fenyegetődzvén : »Megtanítom én az tiszteket, ha nem füzetnek! (A hajdúság zsoldja hátralékban volt.) Holnap pedig én az bástyákon lészek több társaimmal együtt, és ha valaki engem meglát : megmutatom az én titkaimat.« »Másnapon virradván, az midőn az strázsa változott volna az piarezon : láttam azon embert tizenkettőd magával. Engemet magához híván, adott egy fehér czipót, magának is egyet hagyván; azt mondja: •Még ma én teveled megint beszélek, és megmondom az én titkomat ! — Estve újabban hozám gyiivén, azt mondja : Menj el az tizedeshez és mondd *) Bercsényi, 1710. júl. 7-kén Rákóczihoz (Archiv. Rákócz. VI. 545.)