Századok – 1880

Könyvismertetések (Név nélkül vagy álnéven.) - Geschichte Maria Theresias Arneth Alfred 76

76 TÖRTÉNETI IRODALOM. Geschichtc Maria Theresias. Zehnter Band: Maria Theresias Letzte Begierungszeit 17Gïi—-1780. Von Alfred Kitter von Arnetb. Vierter Band. Wien IS79. 8-adr. 852 1. E kötettel egy nagy nevezetes munkának, az osztrák történetírók által írtak közül kétségtelenül a legkiválóbb monographiának befejezését veszi az olvasó. Szerzője a bécsi titkos levélrár igazgatója épen oly nevezetes érdemeket szerzett az irodalmi mint a hivatalnoki téren. Bír mind azokkal a tulajdonokkal melyek egy oly kiváló intézet főnökében megkívántatnak : tiszta világos fő, munkás és tevékeny író, jól ismeri a kezére bízott kincs értékét, melyben nemcsak maga búvárkodik, hanem más kutatóknak is előzékeny kalauzul szolgál. A ki csak meguyeri az engedélyt hogy a titkos levéltárban tanulmányokat tehessen — az bizton számíthat Arneth liberalitására. Azon elvbííl indúlva ki, hogy minden történetírónak az igazság kiderítésére kell törekednie, e czél elérésére szívesen nyújt segéd kezet, oszt utasításokat, s tárja fel a levéltár kincseit. Mint író nem arra fektetvén a súlyt hogy az új adatokat ő hozza mások előtt napfényre, hanem az adatok miként leendő felhasználására : nem is csinál egyedárút levéltárából. Csak így lehet megérteni hogy az összes európai történetírás a szabadabb aera beköszönése óta oly nagy mérvben használja a bécsi actákat. S Arnethnek igaza van. A történeti előítéletek megczáfolására s hibás nézetei kiigazítására egyaránt nagy szolgálatot tett a tudománynak e levéltár főnöke, igazgatói s irodalmi működésével : mely utóbbinak kétségtelenül fénypontja Mária-Terézia története tíz kötetben, melyek közül az I—3 kormányzása első éveit, a 4-ik (nach dem Erbfolgekriege) az 1748—56 közti éveket, az 5—6 a hét éves háborút s a 7—10 a nagy munka utolsó cyclusát: M. T. végső éveit tárgyalja. Most midőn a porosz történetírók oly nagy zelussal vetették magokat Nagy-Fridrik tanulmányozására, midőn a porosz államlevéltár actái gyorsan követik egymást, Droysen, Sybel Treitschke oly nagy tevékenységet fejtenek ki, hasznos szolgálatot tett Arneth, mint, egy azokétól eltérő nézpont képviselője a történetírásnak — az elfogulatlanul ítélni akaró látja az érem másik oldalát is. De e munka minket magyarokat is közelről érdekel—- mert szerző a magyar és erdélyi viszonyokra mindenkor tekintettel volt. A IV-ik fejezet (102 — 129 11.) a magyarországi s az V-ik (131 —157) az erdélyi viszonyoknak van szentelve. Az előbbi fejezetet azon előszeretet festésével kezdi, melylyel a királyasszony a magyarok iránt viseltetett s azt igyekszik kimagyarázni, s foly-