Századok – 1880
Könyvismertetések (Név nélkül vagy álnéven.) - Életem és korom. Pulszkytól. - I. köt. 75
75 TÖRTÉNETI IRODALOM. aránylag ezeknél is többet tett, egy maga saját költségén oly munkát dolgozván és adván ki, melynek, terjedelmét tekintve, irodalmunkban nincs párja A munka harmadik része zenemellékleteket tartalmaz, két misét s más énekeket, melyek régi hangnemekben orgonára alkalmazvák. Kinek első fellépte is ily áldozatot hozott, attól még sok szépet és jót várhatunk. В. I. Eletem és korom. írta Pulszky Ferencz. Budapest. Kiadja Káth Mór. 1880. A Forradalom etőtt. 8-adr. 320 1. Pulszky emlékiratait három kötetre tervezi — a szerint mint hosszú, küzdelemteljes és tettekben gazdag pályájának természete, forradalom előtti alatti és utáni működése hozza azt magával. S minthogy működésének súlypontja a forradalomra s emigratiora esik, ezen első kötet a nagy műnek csak propylaeumát képezi. Hogyan és minő körülmények közt s főként micsoda világban fejlődött az a tevékeny és eszes, fáradni és csüggedni nem tudó férfi, kinek szereplését legalább eredményeiben ismerjük ? Tanúlságos és érdekes válasz ezen kérdésekre a megjelent könyv. Az ő élete beillesztve korába — akkép, hogy tényleg magának a kornak nyerjük talpra esett rajzát. Sokan vagyunk még, kik ismertük e kort, — de a nemzet legnagyobb részére nézve még is idegen, ismeretlen az, mondhatni egy özön választja el tőle. A rendi országgyűlések s a táblabírák marchalisai épen annyira különböznek a mai parlamenttől s a bizottsági ülésektől mint a nemzet akkori erkölcsei a maiaktól. Ezért bir Pulszky könyve az újság ingerével közönségünk nagy része előtt. »Et haec meminisse juvabunt,« mondhatja Apor Péterrel Pulszky is, kinek, derűit kedélye daczára, van hasonlata az öreg zsörtölődni szerető emlékiróval. Mindkettő megérteegykiizdelmekben gazdag remzeti életnek bukását. Mindkettő tudott látni s a mit látott mind kettő jól letudta írni. Mind kettő jó hazafi volt, buzgott a nemzeti ügyért — de a miben különböznek az, hogy az első csak a múltban élt egy megtestesült laudator temporis acti, mig az utóbbi a jövő eszméiért melegedett és működött. De azért mindkettő eléggé meg nem becsülhető forrást adott a jövőnek. Azok az ügyes rajzok, azok az jellemző adomák, azok a mindennapi dolgok, miket sok ember észre sem vett, de mik olykor hoszszú rajzoknál jobb képet adnak a korról mind két művet emlékirodalmunk gyöngyeivé teszik. »Et haec meminisse juvabunt . . .« Apor könyve a hanyatló Erdélynek, Pulszkyé az ébredő Magyarország történetének első rangú forrása.
