Századok – 1880

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben - V. 22

THAL Y KÁLMÁNTÓL. 53 séhez, minden tilalom ellenére ; s e miatt némely századok sorai igen megszéledtek. E közben Nádasdy tábornok a barkai hegyről népének veszedelmét látván, sietett a két regiment dragonyossal és huszáraival segítségökre ; de azoknak akkorra már végök volt, mit azonban Nádasdy ekkor még nem tudott. Nyargalt tehát ezredei élén, s »már jól kiment Harkán túl«: midőn egy erd'»nyílásnál a leshelyeikből kiomlott, s most, a ráczok megsemmisítése után, főtisztjeik parancsára újra csatarendbe sorakozó kuruczokat egyszerre megpillantja, és sokaságuktól meglepetve, megáll. A tábornok ugyanis korántsem képzeltjelen lenni ily tekintélyes erőt, hanem csak valami részleges »portát.« (Jele, hogy Bottyán minő titokban tudta tartani intézkedéseit, hadereje számát, meneteit.) Nádasdy tehát a kurucz lovasság váratlan számától megdöbbenve, — »legalább háromezerig valónak« látta őket, — a dragonyos-ezredekkel megfordúla, s mint Festetich írja: »viszszatért,« vagy, mint ő maga mondja: »nem lévén hová vetnem hatomat, — contramarch-sal mentem Harkánál lévő csúcsos hegy mellé.« 2) Bezerédy, a német sorkatonaságnak e hátrálását látva, már jóformán ismét sorakozott ezredével utánok száguld, s a »szemközben való erdő eleiben« állván, —- megfúvatja a trombitákat és csatasípokat. Ezalatt Bottyán is lehetőleg csatarendbe szedvén a zsákmány után megszéledett katonaságot, megindúl más oldalról, Bezerédy támogatására. Ha Nádasdy még csak egy kissé mozdúlatlanúl áll, — közre fog keríttetni. Ezen veszélyt azonban a császári tábornok, szerencséjére, észreveszi, s *) »Den 2-ten Octobris, an einen Sontag, früh, unter der Vormittags-Predigt wurde Lärmen ; und Hessen sich von den Krüzen ein Trup sehen, trieben auch etliche Stuckh Vieh hinweg, was ihnen unterkam. Und als ihnen von den Kayserlichen gleich nachgesetzt wurde, sonderlich von denen Razen und Freyreiter-Hussarn und ziemlich hinabkommen, — da fielen die Krüzen also dick aus dem Puschwerk heraus, umrangen sie, und bis die Deutschen nachkamen, so zusammengehauet, dass gar tvenig davon kommen konnten; den Razen ihre Ojficiere sind die meisten daraufgegangen, sammt ihren Obrist-Lieutinant(Ritter sopronyi polgár krónikája, 541—42 1.) 2) Nádasdy levele Koháryhoz.