Századok – 1880

Állandó s tárcza rovatok - M. Tud. Akadémia - VI.

ÏÀRCZA. 523 tetszése szeriut megválasztandó, kiváló egyéniségnek életrajzát adva, egyúttal az illető korszakot is megvilágítsa. Határnap 1881.doc. 31. Jutalma a Lévay-alapítványból 500 forint. Az ünnepélyes közülésen Fraknói Vilmos titkári jelentésében igen szépen kidolgozott fejezetet szentelt a második osztály és a tört. bizottság működésének. A napi lapok egész terjedelmében közölvén, fölöslegesnek találjuk a sikerült rajznak kiadását. Ugyan e közülésen Horváth Mihály felett Salamon tartott emlékbeszédet, még pedig oly hatással, minőt emlékbeszéd régóta nem tett. Szerencsés vegyülete volt ez az élet- és korrajznak, nemcsak Horváthot ecsetelte, hanem az időt is, melyben szerepelt, a kort, melyben föllépett és dolgozott s az egésznek oly szép és művészi formát tudott adni, hogy azon közönségnek, mely az Akadémia ünnepe után a Széchenyi ünnepre készült, figyelmét mindvégig le tudta kötni. Nem állhatjuk meg, hogy zárszavait be ne mutassuk olvasóinknak. »Kendkívüli érdem azért a Horváth Mihályé, ki ugy írta meg hazánk történetét a jelen generatió számára, hogy komoly és alapos létérc a legszélesebb körű olvasó közönség előtt a könyv népszerűvé lett, s igy általános érdekeltséget tartott ébren múltunk iránt. Bár müvei, mint mondtam, legnagyobb í-észben a forradalom utáni, a késő férfikor gyümölcsei ; de politikai elvei, nézetei egészen a 48 előtti szabadelvű párttól származtak át, s históriai ítéletei még mindig a római morált veszik alapúi : hazafiság, vagy önzés az a dualisticus elv két sarkpontja, melyek közt alig ismer el középutakat. Ama politikai elveknek tulajdonítható, hogy már az arany Bulla koránál kezdve, a felső aristokratiát nagyobb mértékben felelőssé teszi a bajokért, mint valóban volt s érdemeit és szolgálatait ritkán hajlandó méltatni. — Sőt átszárma:;ott müveibe a forradalom előtti és alatti évekből az a nézet is, hogy jóval több hátramaradást okozott a törvényhozó nemesség önzése és ignorantiája, mint a viszonyoknak Magyarországon oly sokáig kivételes mostohasága. Történészi eljárása a római felfogásra mutat. Az egyéni elhatározás nála még mindig előtérben áll s a viszonyok expositiója még mindig háttérben. Az egyének indokait pedig hajlandó a feltétlen jók és feltétlen rosszak categóriájába sorozni. Ü, a ki oly toleráns a vallásos kérdésben, — itt nem ismer középutakat, nem eomplicált jellemeket és indokokat. Azonban, ha kimondott ítéletei többnyire a fentebbi morális codex szerintiek, s az egyéni okok előtérbe vannak állítva, —- mi részben történetírói elődeinek traditióit követi, müvei egészökbeu mégis átmene-