Századok – 1880
Értekezések - SZABÓ KÁROLY: A magyarországi székely telepekről 490
-498 KÜLÖNFÉLÉK. hogy a székelyek nem voltak s nem lehettek Sz.-László kora után valamelyik király uuk által Erdély keleti bérczei közé telepitett határőrök, mint Hunfalvy képzeli, hiszi és hirdeti. Mert ha ily határőrök voltak \olna, vajon lehetségesnek tarthatjuk-é, hogy az ismételt királyi parancs teljesedését meggátolják, s meg ne engedjék, hogy az általok lakott területtel szomszéd egy pár helység határa a székely területhez csatoltassék, illetőleg a király által telepitett határőrség területébe kebeleztessék s velők együtt a határőri köteleztetésben osztozzék. Hogy az Udvarhelyi székelyek a király parancsát visszautasították, s Szederjes és Szentkereszt földes urait a székelyek jogaiban részesülni nem engedték, világos bizonysága annak, hogy a székely föld nem királyi telepítvény s a székely nép nem határőrség, hanem ősi földjének szabad birtokosa volt, hogy a székely nemzet jogait, melyek a vérséggel jártak, a király senkinek nem adományozhatta, idegen területet a székely föld jogaival föl nem ruházhatott, mert a király ily rendelkezését a szabad székely nemzet mint törvénytelent visszavetette s életbe lépni nem engedte. Hogy a Vágvidéki székelyek nem lehettek határőrök, kitetszik IV. Béla leveléből, mely szerint ezen székelyek, mielőtt azt a kiváltságot nyerték, hogy mint a nemesek fejenként szolgáljanak a király zászlaja alatt, a király és ország mindéit hadjáratában, — tehát nem az ország határának őrzésére — szász lovassal tartoztak szolgálni. Száz főből álló lovasság táborban tartása a XIII. században olyan nagy teher volt, milyet egyetlenegy olyan nem nagy határú s népességű falu, milyen a Sopron vármegyei Vág, meg nem bírhatott. S cppen ezért ezen vági székelyek (Siculi de Wagh) telepét Pozsony vármegyébe a Vág mellékére helyezendőnek, hol a Vág partján Szereden alól Vága nevü helységet ma is találunk. IV. Mosony-vdrmegу éhen. A Mosonyban az ország határszélén létezett székely telep emlékét Tamás esztergomi érseknek 1314. julius 22-dikén kelt oklevele tartotta föun, mely bizonyítja, hogy T. Károly király a Magyarország és Austria határszélén fekvő Parend jrf helységet, melyet hajdan székelyek laktak, az austriai heiligenkreuzi cistercita monostornak adományozta.1) Ezen oklevél a már ekkor elenyészett parendorti székelység szolgálati kötelezettségéről nem emlékezik, és így, más adatunk nem lévén, még csak ezen valóban az ország határszélén feküdt székely telepről sem tudhatjuk, hogy határőri szolgálatot teljesített-e, vagy mint pozsonyi, bihari, szabolcsi véreik királyi szolgálatban állottak-é s a király vagy főispán zászlaja alatt katonáskodtak-é ? De ') Kiadva ezen oklevél, Funics verum Austriacaram XVI. köt. 11. I.
