Századok – 1880

Értekezések - PESTI FRIGYES: Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország történetéből - II. 426

430 TÖRTÉNETI IRODALOM. 430 az april 10-én tartatott közgyűlésen egyezett bele Krassó-megye területének csonkításába, és abba, hogy a karán-sebesi kerület 14 helysége a katonai határőrvidék (az oláh-illir ezred) alakítására kihasítassék. (V. ö. A szörényi bánság II. 200. lap.) Mind ez csak roppant ellenzés után történt. A magyarországi szerbek története, mely nem rég Schwicker Henrikben oly szakavatott, derék ismertetőt nyert, Szentkláray jelen művében tartalmilag újra gyarapodik, és szerző feldolgozásában új világításban tűnik fel. Yalóban sajátságos sorsa volt e szegény Magyarországnak. Azon időben, midőn a földes urak súlyos büntetés terhe alatt köteleztettek a lakhelyeikre visszatérő ősi magyar jobbágyokat, kik a török háborúk alatt elszéledtek, vissza nem fogadni többé, hanem útnak ereszteni, Jenő savoyai herczeg azon parancsot adá Löífelholz ezredesnek, hogy a ráczok bizalmát igyekezzék megnyerni ; mégis ő maga, a győztes hős, a szerb patriarcha hűsége iránt nem viseltetett bizalommal. Még a XVIII. század második felében ellenkezett az uralkodó politica elveivel a magyarság községi megtelepítése. A rácz jövevények szertelen pártfogolását a következés a legszánandóbb politicai betegségnek bélyegezte. Legjobb akarat mellett is, mentségére alig hozhatni fel egyebet mint azt a törekvést, hogy az ország déli határa védképessebbé tétessék. Azonbau az országos bizottság tapasztalásai e részben nem voltak örvendetesek, mert ez a királynénak e bevándorlókról azt jelenté, hogy ha kínálkozik is számukra alkalom katonai szolgálatokat tenni, kényszeríteni kell őket arra s mindennek daczára titkon vagy nyiltan kivonják magokat kötelességeik teljesítése alól. A Tisza-Maros melletti határvidék feloszlatása alkalmával a szerbek kicsapongásai és ellenkezése nagy zavarba hozta az udvart, mégis kiváltságaik 1743. évben ujon megerősíttettek, indokul hozatván fel az, hogy a szerbek Bajor,- Cseh- és Olaszországban, hol pedig leginkább a magyarok fegyverei mentették meg a birodalom és fejedelmi ház dicsőségét, hadi szolgálatokat teljesítettek. Midőn Mária Terézia utolsó éveiben a Bánság rosz kormányzása senki előtt nem volt titok, II. József e tartományt beutazta, hogy közigazgatási javításokat ajánljon. A kép, melyet jelentésében a királynőhez az akkori szerbek tulajdonságairól nyújt (207—210), nem nagyon örvendetes, még is a legkíméletesebb elbánást javasolja érdekeik megóvására. Hangsúlyozza, hogy a magyarok és szerbek közt nagy ellenszenv uralkodik (209 lap) a nélkül, hogy akár csak sejtelmét fejezné ki az iránt, mily nagy