Századok – 1880
Értekezések - PESTI FRIGYES: Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország történetéből - II. 426
430 TÖRTÉNETI IRODALOM. 431 része van épen a bécsi udvarnak ezen elég sajnos ellenszenv ébresztésében, szitásában és növelésében. II. József terjedelmes emlékiratában egy szóval sem érinti a temesi Bánság Magyarországhoz leendő csatolásának kérdését. Ugy látszik, hogy egy pár generationak egész bölcsessége abból állott, hogy a magyarok jogérzelmét űton útfélen sértsék. Mig Bartenstein, az illir udvari bizottság elnöke, a császárnénak egyik előterjesztésében azt irá : a szerbek kiváltságai isteni jogon alapulnak ; nem csorbíthatja azokat semmiféle emberi törvény vagy intézkedés, bármiként neveztessék is az, (264 lap) — addig a magyar nemzet törvényei könnyűeknek találtattak Bécsben, mint a pelyhek. A Bánság visszacsatolása Magyarországhoz nem csak soha komolyan nem terveztetett az udvarnál, sőt inkább II. József ismételt utazásai után, német herczegséggé akarták elkülöníteni és átalakítani. Szerző a tényeket beszélteti, és nem maga mond véleményt, midőn müvéből rájövünk, hogy Mária Terézia nem liáladatosságból cselekedett, midőn a mult század hetvenes éveinek végén magát elhatározta, hogy a Bánságot Magyarországhoz visszacsatolja. Oly sokáig szunnyadozó liáladatosság belső valószínűséggel sem bir, és ilyen feltevésnek a Bánság történetének egész fejlődése ellent mond. Még eddig azonban ismeretlenek azon rugók, melyek okozták, hogy a magyarok jogos követelései, ugy szólván rögtön, a teljesedés küszöbére értek. Tán előbb-utóbb még hozzáférhetőkké lesznek azon levéltári források, melyekből ebbeli hézagos ismereteinket kiegészíthetjük. A kikindai kerület keletkezésének története Szentkláray munkájának egyik legérdekesebb részét teszi. — Szinte megkönynyebbülve érezzük magunkat, látván, kogy történelmünkben ismét egy hézag töltetett be, melyet, — kivált mert ujabb történetünk egy jelenségéről van szó — öntudatunk csorbulásával, tűrtünk. A kikindai kerület története bizonyítja, mily szélsőségekre ragadtatták magukat a szerbek kiváltságaik védelme alatt. A districtus hatósága sans phrase kijelenté a tartományi kormánynak, hogy ha a kerületi lakosság kiváltságai csonkítását észrevenné, jövőre bizonyára minden engedelmességet megtagadna (240 lap.) Pártoskodás és a kormány iránti tiszteletlenség volt napi renden ; és bizonyára sehol egy közigazgatási testület jegyző-könyveiben annyi gúny és kicsinylés nincs összehalmozva, mint a kiváltságolt kikindai kerület jegyzőkönyvében, melynek tanácsa egyik ülésében a császári biztost végzésileg »ostobának« nyilvánította. De a mily becsületet adott a kikindai tanács a felség képviselőjének, olyanban részesült ő maga is a népnél. A magistratus gyanúba vétetett, hogy nem bánik el a néppel a
