Századok – 1880

Értekezések - PESTI FRIGYES: Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország történetéből - II. 426

428 TÖRTÉNETI IRODALOM. 428 Tisza folyónak közös használata van kikötve, a mi kétségtelenné teszi, hogy a nevezett két folyó határ-folyó volt. E kérdést még az a tény is megvilágosítja, hogy a Szörényi nemesség épen a karloviczi békekötés következtében vándorolt ki, egész addig a császárt, mint Erdély fejedelmét tekintvén uráúl. Szerző nem tagadja, hogy Lúgos és Karán-Sebes várait a császáriak lerombolták. De vájjon, ha a Bánság belsejében fekvő várakat megtarthatták volna, nem inkább a fontosabb Lúgost és Karánsebest tartották volna-e meg, melyek a császár többi tartományaival közvetlen érintkezésben álltak? A Maros- és Tiszamenti katonai határszél szintén csak azért alakíttatott, mert e két folyó képezte a határt éjszakon és nyugaton a török birodalom felé. Yégre ne felejtsük, hogy a tényleges birtoklás még nem adja meg a tulajdonjogot a birtokra, mert ezt csak a nemzetközi szerződések biztosítják, mire ezer példa közül csak a paszaroviczi békére hivatkozom, melyben Temesvár a császáriaknak átadatott, noha az utóbbiak azt már 1716 évben elfoglalták. Ajánljuk a t. szerzőnek a karloviczi békekötés latin szövegét figyelmébe. — mert kétség esetén ez képezi az eredetit. A törökök birtoklási viszonyait kelet felé szerző, nézetem szerint, nem egészen helyesen fogta fel. Szerző e viszonyt úgy képzeli, mintha a XVII. század végén, és a XVIII. század elején a török hatóság mellett magyar kormányzás is állt volna fenn, és ezen felfogás igazolását látja azon körülményben, hogy Macskási Péter még 1706 és 1707 évben is neveztetik szörényi főispánnak. (L. a 118. lapot.) Ismétlem, hogy a Szörénység Szapolyai János óta Erdély részének tekintetett, és hogy fejedelmei nevezték ki ide a bánokat. A törökök e tartományt csak 30 évig, t. i. 1658—1688-ig bírták. Ez idő óta császári tábornokok kormányoztak itt, kiknek oldalán a polgári közigazgatás hatástalan, de kellőleg szervezve sem volt, A császáriak fegyverrel nyomultak elő, és nincs nyoma annak, hogy a törökökkel az igazgatásra nézve compromissumra léptek volna ; sőt inkább tudjuk, hogy a karloviczi békekötés következtébeu épen Macskási Péter volt az, ki a török kézre került Szörénységben minden jószágait elveszté, amiért is a bécsi udvar által halála napjáig kármentesítési ígéretekkel tartatott ugyan, melyek azonban soha nem valósultak. Ha a karloviczi béke után Macskási Péter majd szörényi fő- majd alispánnak, vagy olykor bánnak neveztetik, úgy vegye azt a szerző, hogy a bécsi kormány kezdetben a békekötést őszintén nem akarta minden pontjaiban végrehajtani, utóbb pedig Macskási e hivatalokat — in partibus infidelium viselte. Ez