Századok – 1880

Értekezések - PESTI FRIGYES: Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország történetéből - II. 426

történeti irodalom. -127 Messzire vinne a szerző érveléseit minden árnyalataiban követni ; adandó alkalommal tán magunk részéről is kísérletet teszünk, az itt felmerülő kérdések felderítésére. Azonban legyen megengedve már most megjegyeznem, bogy lia a törökök a karloviczi béke alapján nem maradtak a temesi tartomány birtokában, vájjon mi értelme van annak, bogy 1718. évben a passarovitzi békében ezt a tartományt a császáriaknak átengedték? Az tény, hogy a császáriak még a karloviczi béke után is jó soká maradtak Karán-Sebeseu és más várakban ; de sziutoly tény, bogy a törökök a békepontok e megsértése ellen mindig tiltakoztak. A császáriaknak éveken át nem volt komoly szándékuk a karloviczi béke azon pontjainak teljesítése, melyek a császártól területi átengedést követeltek. Nem nehéz annak megfejtése, miért sürgette a szultán Karán-Sebes, Lúgos, Lippa, Csanád, Kis-Kanizsa, Becse, Becskerek és Sablya erődítéseinek lerombolását. Szerző ugy vélekedik, hogy ha a temesi tartomány egészen az ozmán uralom birtokát képezte, és ha e várakban otthon érezte volna magát, vájjon miért sürgette volnaa szultán annyi vár lerombolását,melyek neki oly nagy hasznára lehettek ? A dolog megfejtése, nézetem szerint az, hogy a béketárgyalásoknál az »uti possidetis« elv, t. i. a tényleges birtoklás szolgált ugyan alapul, de minthogy a császáriak szintannyi helyet tartottak elfoglalva a »Bánságban«, mint a lengyelek Moldovában, vagy a törökök az Unnán túl, ezt az elvet a természetes és biztos országhatárok érdekében módosítani kellett. Az alkudozások alatt Schlick cs. követ a várak lerombolását sürgető törököknek azt válaszolta, hogy azok lerombolásáról szó sem lehet, mig az országhatárai nincsenek kijelölve. A szultán sürgetésének tehát az az értelme, hogy a császáriak takarodjanak ki a Bánságból ; az az, miután az itteni várakat úgy sem hagyták volna épségesen a török kezében, rombolják le a várakat, hogy az egész Bánság birtokába léphessen. Különben az alkudozások folyamából kitűnik, hogy Ottingen és Schlick császári követeknek nagy részük volt e békepont felállításában, a miért is Bécsben nehezteltek reájuk, — az ő sürgetésük oda irányúit, hogy a nevezett várak helyére, a császáriak által történendő lerombolásuk után,más erődítések ne építtethessenek. Igaz, hogy a karloviczi békekötés második czikke felette homályos, és a szabatosság teljes hiányában szenved ; de azt még sem olvashatom ki belőle, mint szerző, hogy midőn a törökök tiltakoztak, hogy a császáriak a Maros és Tisza mentén várakat ne építhessenek, e folyók balpartjait is értették volna ; következtetvén abból azt, hogy a császáriak a balparti területet nem is tekintették hódoltsági tartománynak, sőt inkább a Maros és