Századok – 1880

Értekezések - TORMA KÁROLY: Budapest története I. köt. Írta Salamon Ferencz - 418

420 TÖRTÉNETI IRODALOM. 420 Műve előszavában mondja, bogy az ó-, közép- és újkori Budapestet nem a traditio, hanem a természeti viszonyok változatlansága kötvén össze, szükségesnek véli a város és vidéke természeti viszonyainak leírását adni. Könyvének négy első fejezetében tebát a város geológiájával foglalkozik annak kimutatása végett, hogy a főváros területe és környékének földtani alakulása az őslakókat mintegy rákényszeríté, hogy O-Buda táját szállják meg, később pedig a rómait, hogy az autochthonok valószínűleg jelentékeny helységére telepítse romjaiban is impozáns városát. Szilárd talaj, hév- és más vizekben, kőben, téglavetésre alkalmas agyagban való bőség s még inkább a dél-észak s nyugat-keleti kereskedelmi vonalak metszőpontján való fekvés irányozta úgy az őslakókat, mint a rómaiakat telephelyük megválasztásában. Geologizál e fejezetekben a história kedveért, s a földtani adatok lelkiismeretes felhasználása mellett mi könnyen felfogható, átlátszó képekben tárja elénk mindazt, a mit tudnunk szükséges ! Pest síkjának, Buda hegyeinek és vidékének, a hévvizeknek, egyszóval az egész táj alakulásának gyöuyörű leírásában kitűnő és követésre méltó példát mutat arra, hogy miként válhatik geologiai ismertetés az instructiv szempontok mellett egyszersmind kellemessé is. Leírásában csak nagyolt, mondja, csak hiányos vázlatot adott ; a szaktudomány szempontjából megeshetik; igaza van, de hogy a czélt, a melynek kedveért geologizálnia kellett, elérte, az bizonyos. S még ezen a téren is tud eredeti, új eszméket felvetni s nézeteit tüzetesen indokolni, mint például a negyedik fejezetben általán, különösen pedig amaz okok vizsgálatában, hogy miért tart a Duna általán Visegrádnak, s ha már ott jött ki a hegyek közül, miért folytatja Vácztól kezdve egyenesen a déli irányt ? A főváros vidéke geologiai alakulásának tárgyalása által az olvasót a vidék geographiai, közlekedési viszonyaival kívánja megismertetni, melyek mind a békés forgalom, mind a hadjáratok történetében minden korra nézve állandók. A hol a diluvium vizei fő lefolyásukat nyerték, ugyanott nyíltak a szárazi útak is; a népek árja az özönviz áramlásának nyomain járt. A főváros vidékét lakott népek primitiv generatiói, melyeknek fogalmuk sem volt még városról, már fontos közlekedési pontnak, átjáró révnek tarthatták Budapest táját. A római foglalás előtti népvándorlások legtöbbjének rendes országútja liazáukon keresztül vezetett ; a Duna völgye volt az irányadó a nyugat felé törekvőknek ; a borostyánkő árúsok útja pedig a Balti tenger mellékéről szintén hazánkon vezetett át. Mindkét irány Budapestnél keresztezi egymást. A Tisza-Duna közti dombsor háta az északkeletről jövők útját képezte s szintén a mai főváros felé irányúit. A Középhegy-