Századok – 1880

Értekezések - PESTI FRIGYES: Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország történetéből - I. 331

338 TÖRTÉNETI IRODALOM. laktak volna, s a magyarok ós székelyek nyelvének azonosságából azt a következtetést vonja ki, liogy »a székelyek a magyar nyelvnek már teljes históriai fejlettsége után (Sz.-László kora után) Magyarországbűi telepítá'dtek a keleti határra,« s a székelyeket egyenesen határőrzés végett telepített népnek tartja. Ezen állítás az, melyet, miután a székelyek telepítésénél igazolására Hunfalvy legkisebb történelmi bizonyítékot sem hozhat föl, szerző elfogadhatatlannak tart, s mely ellenében krónikáink s a hagyomány hitelét oltalmazni törekszik. A III. rész (33—51 lap) e védelemnek, a hűn-seytba eredetüség történelmi adatokkal való támogatásának van szentelve. Megczáfolván a székelyeknek jász, besenyő vagy hűn eredetére nézve fölállított véleményeket, áttér a hún-seytha eredet igazolisára fölhozható történelmi adatok elősorolására. Legelsőben idézi Hérodotosznak a seythák lakására s nevére vonatkozó helyét, ki szerint a seythák a Kr. előtti V-dik században a Fekete s Azov tenger mellékén az Al-Duna et Don közötti területen laktak, nemzeti közös nevök 2m\ór-m volt, mert a hellének seytháknak, a persák pedig —«*г«-пак nevezték őket. Scythiának Hérodotosz által adott leírásából megállapítható ténynek mutatja ki, hogy Scythia Erdély keleti részét, az agathyrs-scythák által lakott Maros és Olt vidékét is, magába foglalta. Ezután a seythák 2-/.O1ÓT-OÍ nemzeti nevét, — annak törzséül a megcsonkított —xo)A (Szkolt), véve föl. — a Zakul (Szakoly), Zekel (székely) nemzeti névvel azonosítja, s a seythák ez ősrégi nevét a székelyek nevében máig fönmaradtuak állítja. Hogy a Hérodotosz korától fogva a római hódításig a mai székely földön lakott seytha nép ősi földe birtokát és szabadságát szerző szerint a római hódítók ellenében is föntartotta ; bár erre nézve történelmi adatok nem maradtak is fön, szerző igazolva látja azzal a körűlménynyel, hogy »a Pannóniát és Dáciát meghódított római nép nyoma a mai székely földön s főleg a természeti fekvésénél fogva könnyebben megvédhető Csíkban, az archaeologiai vizsgálódások eddigi eredményei szerint alig-alig fedezhető lel.« E tételre nézve meg kell jegyeznem, hogy a Maros-széken iöl a mikházi római castrumig vezető s egy pár óra hosszáig máig is használt római út, valamint a Háromszék területén felfedezett római emlékek a mellett tanúskodnak, hogy a római bódítás a székely föld nem csekély részére is ki volt terjedve. Hogy a mai székely földet Attila korában is az ősi seytha nép lakta, annak bizonyítására szerző fölhozza az egykorú Priscus Rhetornak azon adatát, mely szerint Attila egyik fiát az akatzirok meghódítására küldötte, kiknek hazája, szerző szerint, a mai székely földet is magába foglalta. Bizonyosnak tartom, hogy e hiedelemre őt az Akatzir és Aga-