Századok – 1880

Értekezések - PESTI FRIGYES: Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország történetéből - I. 331

339 TÖRTÉNETI IRODALOM. thyrz név hasonlatossága vezette, melyből következtetve a Heroclot korában Erdélyben lakott agathyrsokkal Priscus Akatzirjait, a későbbi kazár vagy kozár nemzetet egynek vette : azonban Priscus ez adatából azt, hogy az Attilával tartott s fejedelemségében meghagyott egyik akatzir fejedelem Kouridakliosz éppen a mai székely földön lakott volna, bizonyítni nem lehet. — Következik ezután a Vl-ik századi Jordanis adatainak ismertetése a húnoknak Attila halála után törlént visszavonulásáról s különféle új telepeiről, melyekből a hazai krónikáinkban olvasható hagyomány tekintetbe vételével szerző támogathatónak véli azon nézetét, hogy a húnok egy töredéke, a birodalmat fölbontó háborúból menekülve, az Erdély hegyei közt fönmaradt scythák (szkolok, székelyek) közé vonta meg magát, idézve Pulszky Ferencz nyomatékos nyilatkozatát, mely szerint »nem tehető fel, hogy akár a visszavonuló, akár az előre vándorló népek bizonyos része ne maradt volna meg szokott lakhelyein.« Azonban iró maga is érzi, hogy bizonyítása nem kétségbevonhatatlan bizonyosságát, hanem csak valószínűségét tüntette föl az általa védett tóteleknek, s elismeri, hogy »a bizonyító adatok közötti szakodozottság s a nagy időközök óvatosságra intenek.« Es ez valóban úgy van ; a székelyeknek Hérodotosz scytháitól való egyenes leszármazását, folytonosan mai hónukban való laktát majdnem másfélezer éven keresztül szakadatlan történelmi adatokkal bebizonyítni a források hiánya és hallgatása miatt teljes lehetetlenség. Hallgatnak a források az erdélyi székelyekről a gepidák és avarok korában ; ezen körülményből azonban Nagy János nem tekinti indokoltnak annak föltevését, hogy a scytha-hun maradványok elenyésztek vagy ős hazájokban lakni megszűntek volna, s hogy, mint Hunfalvy hiszi, e korban a székelység nem létezett volna. Nézete szerint »a székely föld természeti fekvése, könnyen védhetősége s a várromokból ma is ismeretes nagyszerű várrendszere, népvándorlási emlékei s maga a nép tisztán katonai szerkezete hosszas önvédelmi harczok közötti önfentartásukra engednek következtetni.« A ki ezt el akarja vitatni, attól Nagy János azt követeli, hogy ne hypothesisekkel hanem bizonyítékokkal álljon elő, s egyenesen fölhívja Hunfalvyt, ki a székelyeket Sz.-László vagy valamelyik későhbi magyar király által telepített határőröknek tartja, mutassa ki, mikor és ki által, minő indokból, széles nagy Magyarország vagy az egész világ, mely tájékáról s mily feltételek alatt telepíttettek a székelyek Erdély keleti hegyei közé ? Ez a kérdés az, melynek igazolására Hunfalvy a mai székely és magyar nyelv azonosságából vont okoskodásán kívül semmi legkisebb bizonyságot föl nem hoz és nem is hozhat,'mert arra, hogy a székelyeket Sz.-László vagy valamelyik utódja a XI. vagy