Századok – 1880

Értekezések - PESTI FRIGYES: Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország történetéből - I. 331

332 TÖRTÉNETI IRODALOM. máoya ellen kényszerült állást foglalni, melynek hivatása lett volna a jogok és törvények tiszteletben tartására ügyelni, a nemzetet sértések ellen védelmezni. A külellenség és az ország kormánya szerepet cserélt, és ez utóbbi szökevény és jövevény népekkel szövetkezett, és azokat kegyekkel, és kiváltságokkal elhalmozta, saját nemzete ellen gyűlölséget szított, csakhogy a jog követelményeit elfojtsa. Megujult e törekvés a legujabb korban, a midőn a történet merész hamisításával, jövevény nép jogos tulajdonának neveztetett el egy oly tartomány, mely annak jótevő menekvést adott, és a melyben az csak hálátlansággal keltett feltűnést. A magyar nemzetnek tehát az a sajátságos feladat jutott, hogy tartományát visszahódítsa és visszafoglalja saját kormánya kezéből, és idegenektől, kiknek vendégszerető szállást, utóbb polgári létet biztosított. Temesvár a törököktől való visszafoglalásának évszázados ünnepét 1816. évben october 13-án ülte meg. Kegyetlenül köszöntött be ez esztendő: példátlan hidegség, vizáradások, hóesés oly mennyiségben, hogy az embereket házaikból kellett kiásni, drágaság stb. áldozatokat követeltek. Még nyár derekán is általános volt a panasz, hogy ez évben a nap sugarait alig látták ; juliusban a láz kezdett elharapódzni, és miként télen a hidegség, ugy most a láz miatt kellett a fiatalságot az iskolák látogatásától visszatartani. De azért octóberbcn megülték az évszázados ünnepet. Behívták a császár-huszárokat Ujpécsről, kiknek zenekara már hajnalban felébresztette a temesváriakat. A káptalani téren fel volt állítva a Vacquant és a Saint Julien ezredbeli katonaság, és két polgárhad ; egyikben a katholicusok, másikban a görög nem egyesültek díszelegvén. Akkor még a vallás és nemzetiség volt irányadó ily testületek összeállításában ; de a bálok rendezésében is. A bástyákról ágyuk dörögtek komoly bassusban ; a váron kívül egy egész ökör sült óriási nyárson, hogy a szegényebb nép is falatozhasson ; folyt a bor, folyt a sör. És midőn a vadászerdőben mulatozó lakosság alkonyatkor a város felé megindult, élére állt a német polgárhad; 12 fehérbe öltözött koszorús leány énekelte a »Gott erhalte Franz den Kaiser« kezdetű nêpliymnust. Mondani sem kell, hogy este a város ki volt világítva, mely alkalommal különösen a katonai kormányzó háza előtti diadalív ttint fel, III. Károly király, mellette Pálfy és Savoyai Jenő berezeg arczképeikkel. Az előadottakban egy kis culturtörténeti vonás rejlik, mert ezen ünnepély másolatát megélték a temesváriak még utóbb is különféle alkalommal — természetesen mutatis mutandis ;