Századok – 1880

Értekezések - PESTI FRIGYES: Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország történetéből - I. 331

TÖRTÉNETI IRODALOM. Szentkláray Jenő : Száz év Dél-Magyarország ujabb történetéből. Első kötet, 1-ső füzet 1—280 lap. Temesvárott 1879. A dél-magyarországi törvényhatóságok által 300 darab aranynyal jutalmazott mü. ELSŐ KÖZLEMÉNY. A magyar királyság fenállása óta az ország azon része, melyet a Maros, Tisza és Duna határol, a nemzetre nézve háromszor ment veszendőbe. Először a török hóditások- folytán. A török nemzet hatalmának és hadi dicsőségének tetőpontján állott, midőn Temesvár elesett, és vidékével együtt, melynek középpontja volt, külellenség uralma alá került, mely 164 évig tartott. Másodszor veszett el az ország e része, midőn a múlt században a külellenség a keresztény fegyverek által ki veretvén, Magyarország kevés pillanatig azt reményiette, hogy a felszabadított ország régi törvényei alá fog helyeztetni, és benne a természetes viszonyok az anyaországhoz visszaállíttatnak. Pillanatnyi csalódás és sok évtizedig tartó elkeseredés. A visszahódított országrész nem adatott vissza jogos tulajdonosának, hanem számos politicai közigazgatási kísérlet, nemzetellenes, jog- és alkotmánytipró intézkedések, szövetkezések, végre még deportált bűnösök tanyájául is szolgált. E korszak tartott 63 évig. A harmadik merénylet az állam, és nemzeti lét ellen akkor történt, midőn a jelen nemzedék ifjú korát élte, és a szabadságért száz csatát dicsőén küzdő nemzet fáradtan zászlójára dőlvén, a nemtelen rúgások ellen nem védhette magát. Ez állapot tartott 12 évig. Mióta az országok sorsa a kardokélén fordul meg, közönséges dolog, hogy a túlnyomó erő, a nagyobb vitézség, és lelki erő tartományokat foglal szemben azon részszel, mely az ily tulajdonságoknak híjával van. így volt, és igy lesz ez mindig. A magyar nemzet megsínylette, hogy a háborúk sorsa ellene fordult. Bármily nagy volt a csapás, mely ez által a nemzetet érte, nem volt az oly természetellenes, mint midőn a nemzet saját kor-22*