Századok – 1880

Állandó s tárcza rovatok - M. Tud. Akadémia - II. - III.

252 TÁRCZA. sunk, folytonos összeköttetésiben áll a külfölddel : Mommsennel s a bécsi tudósokkal — és nevét külföldön jobban ismerik, mint nálunk. Értekezése, mit bemutatott, tárgyánál fogva új volt s a külföldön bizonynyal nagy figyelmet fog ébreszteni, mert a római birodalom egy részének Daciának alig ismert liatárait állapítja meg. Lássuk értekezésének kivonatát : A királyliágón-túli részek rómaikori emlékeinek földírati tekintetben kétségkívül legfontosabbika ama feliratos fogadalmi-oltár, melyet értekező 1858-ban Alsó-Kosályban (Szolnok-üobokamegyében) lelt. A Corpus Inscriptionum Latinarum ПГ. kötetének 827. száma alatt közölt felírat olvasása a következő: „Deae [Nemjesi reg[in(ae)] Val(erius) Valen[tin]us b(ene)f(iciarius) co(n)s(ularís), [miien] le(giomis) XIII. Lg(eminae)] Govdi(iuiae), aecl[il(is)] col(oniae) Xap(ocae), a(ntiquis) cens(ibus) subsi[g{navit)] Samum cum reg(iune) [trjans val[lum i]mp(eredőre) d(omino) n(ostro) il/. A[iit(oni)o] Gordi(auo) Лид us [to et A]viol[a] co(n)s(ulibus) X. [kal.] * A Kr. u. 239. évben III. Gordianus uralkodása alatt kelt feliratban a Samus — a mai Szamos vize — sa vallum vagyis a sánczolat, árok, töltés neveztetnek meg, illetőleg az mondatik, hogy Valerius Valentinus napocaí aedilis a Szamost vagyis átvitt értelemben e folyó mellékét a vallumon túli régióval azaz elötartománynyal a régi adólajstromokba felvette, a mit mai szólásmóddal így fejezhetnénk ki : Valerius Valentinus Dacia e részének új adóösszeírását elkészítette s hogy ezt teljesíthette, Nemesisnek egy ara votiva felajánlásával hálálta meg. Mi volt természetesebb, mint hogy e felírat merőben ismeretlen vallumát felkeresni és ha lehet megtalálni azok kötelességévé vált, а kik а királyliágón-túli részek rómaikori emlékeivel foglalkoznak. Értekezőnek 1862-ben sikerült a vallumot a Szilágyság és Erdély határán megtalálni s irányát kijelölni. Vizsgálatai eredményét az Evkönyvek XI. kötetének 2. darabjában tette közzé. Hat ismeretlen Castrum stativum helyfekvését — köztük a Dacia egy részének nevet adott Porolissumét — s a Kis-Sebestől Tilióig vonuló vallum irányát jelölte ki e közleményben, melynek alapján Dacia addig merőben ismeretlen északnyugati részének rómaikori térképe összeállítható lett. Értekező helyjelöléseit а к ül- és belföldi szakirodalom h >lyeseknek találta, s habár nem a vallum létezése de az alsó-kosályi felíratnak a censusra illetőleg annak subsigualására vonatkozó kitétele miként értelmezése iránt Mommsen a Corpus Inscriptionum Latinarumban teljesen tisztába jőni nem tudott : értekező meghatározásai Dacia e részének földíratára nézve értékesíttettek is. Ujabb időben azonban Ortvay Tivadar 1. t. »Dáczia és Mocsia területén« czímü közleményében értekező abbeli véleményét, hogy a kimutatott vallumot a rómaiak Dacia limeseül építették, vitatván azt