Századok – 1880

Állandó s tárcza rovatok - M. Tud. Akadémia - II. - III.

TÁROZA. 253 állítja és kívánja bizonyítani, bogy e vallum nein római hanem barbar mii, s с véleményéhez csatlakozik Rómer r. t. is »Résultats généraux du mouvement archéologique en Hongrie stb.« czîm alatt megjelent müvében. Nem csupán ez okért, mert hisz a vallum római voltát annak ismételt bejárása nélkül is lehet vala értekezőnek védelmeznie s bizonyítania, de főleg a végett, hogy a vallum monographiáját teljesen biztos, autopticus adatok alapján oly módon készíthesse el a mint az a caledoniai, britanuiai és germaniai limeseket illetőleg már rég megtörtént : a vallum pontos vizsgálatára szánta el magát s a valóban fáradságos munkát 1879 nyarán létesítette is. A limesnek ugyanis Kis-Sebestöl Tihóig terjedő mintegy 60 kilométernyi bosszú s a Mcszcs-hegyláncz gerinezén folyton nagy erdőségeken át vezető vonalából 19662 lépés vagyis mintegy 15 kilométernyit vizsgált meg s mért fel ; közvetlenül a vallum agerén fekvő 25 propugnaculum romjait fedezte fel s néhányban próba-ásatást tétetett ; a vallummenti hadútak irányát meghatározta ; a limes északkeleti elkanyarodásánál levő Porolissum óriási erődítvényeit tüzetesen megvizsgálta ; a Szilágyság legnagyobb részét elfoglalt regio transvallumot, melynek határait a Réz- és Bükkliegység alkotta, kijelölhette ; a szilágy-nagyfalusi tumulusokban valószínűleg a metanasta jazygek, Dacia északnyugati szomszédjai nyomaira lelt; a limes környékén több barbarkori tanyát constatált; s cffelett Napoca s Porolissum környékét, illetőleg agerét átvizsgálva Dacia néhány érdekesebb pontján felírat- és régiségtani kutatásokat tett. Vizsgálatai eredményét egy terjedelmesebb monographiában állította össze, melyben a Limes Dacicust, irányát t, i. és szerkezetét nyomról-nyomra ismerteti s azt a caledoniai, brittanniai és germaniai limessel hasonlítván össze azokat az eltéréseket igyekszik kimutatni, melyek a daciai vallumot amazoktól megkülönböztetik; a vallumota tiszaduna-melléki úgynevezett római sánczokkal valószínűleg összefüggésben levőnek mutatja ki s e vonalban jelöli meg Dacia nyugati limesét, mely ekként a Dunától a Nagy-Szamosig vonúlt; kifejteni törekszik, hogy Daciát, melyet Trajauus a Dunától észak felé azért ékelt a barbarfóldbe, hogy mint hadászati alapból először Pannónia inferior határait északnak fel a Kárpátokig, majd meg Daciáét keletnek Moldova felé kiterjeszthesse, ekként szorítván északnak a római birodalom alkalmatlan barbar szomszédjait, s adván az impérium e részének biztosabb határokat, de mert nagyszabású tervét utódai létesíteni nem tudták, a rómaiaknak Daciát a mind nyugtalanabbá vált szomszédok ellen nyugatról és keletről erős védvonallal kellett e beékelt s így hadászatilag határhegyei daczára sem igen előnyös helyzetében megerősíteni, mely védvonal nyomait a duna-szamosi és a székelyföldi vallumban lelhetni meg; hogy Dacia nyugati vallumát, melyet