Századok – 1880

Értekezések - PAULER GYULA: Lebedia Etelköz Millenarium. - II. 98

MILLEN ARIUM. 109 tinus a különböző időbeli adatokat, hol szétszedi, hol másokkal összefűzi, anélkül, hogy az egyes részeket mindig összhangzatba hozná. Csak is így érthető például, hogy az avarok vagy szlávok viselt dolgait Dalmácziában kétszer, a horvátok letelepedését háromszor, (C. 29. 31.) a magyarok lebediai vereségét kétszer (C. 37. 38.) beszéli el, egymásután ; hogy a rhodusi Colossust egyszer (C. 20.) 900. másszor (C. 21) 980 tevén viszi el egy zsidó sat. sat. Ilyen, a munka többi részével össze nem hangzó kitételt tartalmaz a 8. fejezet is, melyben Grabriel szerzetes küldetését beszéli a magyarokhoz, s a hol a »császár« alatt — mint már Szabó Károly megjegyzé,1) — csak Romanus Lecapenost a Konstantinussal egykorú bitort, lebet értenünk. Ezen rész tehát még Romanus uralkodása idejében vagyis 944. Deczember 20-ika előtt, midőn trónjától megfosztották, Íratott, s minthogy a bessenyők és magyaroknak egymás iránt való viszonyáról szól, nem merész a feltevés, hogy a hely csak egy részét képezte a két nemzetről szóló azon jegyzeteknek, melyeket Konstantin későbbi fejezeteiben használt fel, s melyeket szintén 944-ben írt s a későbbi redactióval midenben összhangzóvá tenni elmulasztott. Ez esetben az 55. évet 944-től számíthatnók visszafelé, mi a 889-iki évnek felelne meg. És csakugyan ez évre teszik a magyarok kiveretését a bessenyők által, a Maeotis mellől, a metzi évkönyvek, és nyomukon Regino, ki ugyan nem mindig pontos évszámaiban, de a jelen esetben, — midőn az esemény helyéről, okáról — ugy szólván egymaga a nyugoti írók közt — jól van értesülve, mint kortárs, hitelre méltó, s így semmi okunk sincs kételkedni abban, hogy a lebediai vereség csakugyan 889-ben történt2), mire azután »kevéssel« — talán 890-ben — Árpádnak megválasztása következett.3

) *) Szabó Károly i. h. 74. Botka i. h. 162. 1. megfoghatatlanul Basilius császár idejére teszi e követséget, holott a lebediai magyarokhoz nem mondhatta volna a császár követe, űzzék ki a bessenyőket — kik akkor még a Volgán túl laktak ! — székeikből, hogy közelebbek lehessenek a császár birudalmához. 2) Annales Mettenses Paginal, Critiea in Baronium III. 252. Regino, Pertz, M. G. SS. I. 601. 3) Konstantin i. li. 169. 1.