Századok – 1879

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

96 midőn az ujabb nemzedék a költő nevét is elfeledte, nyomtatásban közzétéve soba nem voltak és így a nemzeti irodalom közkincsévé nem válhattak, s végre lassan lassan teljesen elhangzottak, úgy, hogy csak egy pár ismeretlenül hevert régi codex lapjain maradtak fön a jelen kor számára. Ha hazánk XVI-dik századi történelmét, az akkor élt nemzedék gondolkozásmódját ismerjük, midőn nemzetünk egész testi és lelki erejét a végveszélylyel fenyegetett állami és nemzeti élet megmentéseért vívott véres harczot, s a hitújítás eszméi által fölidézett, valódi mély meggyőződéssel folytatott szellemi küzdel mek tartották feszültségben, midőn a politica, a tudomány ésirodalom legelőkelőbb fér fiai, úgy a szószéken, mint az irodalomban, az egy részben hódító török zsákmányává vált, más részében önmagával meghasonlott s kettészakadt haza keserves szenvedéseiben a nemzetet bűneiért méltán ostorozó Isten büntető kezének működését látták és hirdették : legkevesbé sem fogunk csodálkozni, hogy szellemi életünk ekkori legkiválóbb bajnokai, a század uralkodó eszméiben s ez eszmékért élve, a világi költészetet, s kivált a szerelmi dalokat, a népies virágénekeket méltatni nem birták s nem akarták, azokat az irodalomba fölvenni, sajtó útján terjeszteni érdemesnek nem tartották, sőt mint az érzékiség bűnös és büntetésre méltó nyilatkozatait határozottan elitélték és a tisztességes körökből száműzetésre kárhoztatták. E tekintetben protestáns és katliohcus fölfogás közt e korban különbséget nem találunk. Éppen oly erős meggyőződéssel s mély megvetéssel menydörög a virágénekek ellen a XYI. század végén a protestáns superintendens Bornemisza Péter, Balassa Bálint egykori nevelője, és Magyari István, a gróf Nádasdyak sárvári praedikátora, mint a XVII. század elején a katholicus szellem leghatalmasabb képviselője : Pázmány Péter esztergomi érsek. Balassa maga is a XVI. század fia, annak eszméi hatása alatt állva, írt ugyan szérelmi dalokat, melyek költői lelkének elfőjtliatatlan kifakadásai voltak, de írta e dalokat azoknak, kik keblében a dal forrását fakasztották, legelső, leglángolóbb s legeszményibb szerelme tárgyának, Losonczi Annának, a temesvári hős Losonczi István árva leányának, utóbb Ilngnád Kristóf egri kapitány s majd horvátországi bán nejének, kit később dalaiban