Századok – 1879
Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - IV.718
738 í50lla márton és kder károly ellen, hanem földes-uraik és a püspök ellen; magyar mozgalom vala ez, nem oláh. Ezt tanúsítják a tulajdonnevek is, melyeket az oklevelek s a történetírók közölnek, mint a felhozott Yajdaházi Pál, azután Bíró László, Vincze, Bana László, Losonczi Dezső Antal, Széki Tamás mester, Kolosvári János, Kardos János, Márton stb. stb. A Virágosberki Oláh Mihály is, habár oláh eredetre mutat, mint magyar jóbágy van a feltámadók közt. Ezt tanúsítják a mozgalom helyei is, úgymint az erdélyi Szolnok megye, a melyben az első magyar foglalást és a legsűrűbb magyar lakosságot találjuk ; Szolnok megye rang szerint előkelő erdélyi megye, azért az erdélyi vajda majdnem mindenkor Szolnok főispánja is. Továbbá a Szamos-köz, a Nyírség Szatmár megyében, a hol hasonló támadás vala. Ezt tanúsítják végre Tkuróczi és Bonfinius, a kik legközelebb állanak a történethez. Thuróczi »duo rusticana bella, autoribus quibusdain rusticis, altero Antonio, altero vero Martino vocatis, strepuere« írja. »Horum unus, puta Antonius, in Transilvanis regni partibus, alter autem, videlicet Martinus, in terra Nyr et Zamosköz, magna rusticorum vi collecta, et nomine regis sibi usurpato et vexillis elevatis, ingentibus velut inundatio quaedam erumpentes viribus et regnum ipsis subjicere satagentes hue et illuc ferebantur, nobilesque universos sibi occurrentes interficiebant stb.« A bír szárnyán széthordott rémítést közli Tkúróczi, s utána majdnem szószerint Bonfinius is : de oláh támadásról, vagy arról, hogy abban az oláhoknak némi kiváló része lett volna, még félszázad múlva, Tliúróczi és Bonfinius idejében sem szólt a hír. Magyar mozgalom volt ez, s annak leveretése, a melyben az oláh kenézek és embereik inkább segítségül valának az erdélyi vajdának — hisz avval, mint a Szolnok-megyebeli királyi várak : Csicsó, Bálványos, Dézs erdeinek írotványain tanyázok, kötelességöket teljesíték — annak leveretése magyar paraszt vért önte, az a magyarságot fogyasztá. Az erdélyi károm nemzet uniója is 1437-ben és 38-ban az országos védelmen kívül a magyar jóbágyság ellen való biztosítás, nem pedig az olábság elleni összeesküvés (conzuracune in kontra Romani-