Századok – 1879

Értekezések - Dr. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: Torma József oklevelészeti naptára ism.690

törtéklíti irodalom. 691 tani segédkönyvek irodalma édes-keveset lialadt. Helwig, AVeidenbach, s a legújabbak közül Grotefend (1872.) mind Pilgram ösvényén baladnak. Az ő tábláit nyomatják le ; legfölebb jelentéktelen módosításokat tesznek jobb, könnyebb kezelés elérése czéljából. Ilyen a Grotefend által behozott reform, hogy a 35 különböző naptárt, melyek a húsvét napjától függenek, nem 1 — 35-ig terjedő számmal, hanem márt. 22. — apr. 25-ig terjedő napokkal jelöli. Ennyi reform történt száz esztendő lefolyta alatt; s így valóban nem csuda, ha Németország s a tudós világ legnagyobb része még most is előnyt ad a száz éves Pilgramnak, Grotefend s fiatalabb testvérei fölött. Áttérve hazánkra, mindenek előtt örömmel kell constatálnunk a haladást, melyet e téren tettünk. 1876-ig, a meddig Knauz Nándor munkája meg nem jelent, Pilgramra s Grotefendre voltunk utalva. Ma már 1879-ben két kortani segédkönyv közül választhatunk. Kinek Knauzé könnyebben kezelhető, ám használja azt ; de bizonyára lesznek olyanok is, kik Torma calendariumának adják e tekintetben az elsőséget. Torma naptárának története ismeretes ; fölöslegesnek is tartjuk azt hosszabban előadni. A boldogúlt szerző naptárát 1852-ben egyenesen fia számára — s így tisztán magán használatra — állítá egybe, tehát oly korban, mikor még Weidenback és Grotefend munkái nem léteztek, s magyar nyelvű naptár szerkesztéséről szó sem volt. A. munka tehát, bár akkor csak igen szűk körben volt elterjedve, égető hiányt pótolt ; s hogy nagyobb közönsége lehessen, a boldogúlt szerző fia Torma Károly, jelenleg a budapesti egyetemen a régiség- és éremtan tanára, azt a magyar tört. társulatnak 1868-iki kolosvári nagygyűlése alkalmával kiadásra felajánlotta. A társulat azonban nem volt oly helyzetben, hogy ez ajánlatnak megfelelhessen. Közbe jött aztán az Akadémiának 1870-re hirdetett kortani pályakérdése, melyen a pálmát két pályamű közül Knauz Kortana nyerte el. Torma calendariuma pedig várt mostanig ; míg végre Torma Károly áldozatkészsége folytán Brassai Sámuel és Finály Henrik gondos revisioja után közhasználatra átadatott. Két magyar kézikönyv áll tehát előttünk; mindkettőnek vannak előnyei s hátrányai ; egyik ennek, másik annak fogja az elsőséget adni ; s épen az, hogy most ^kettővel van dolgunk, könnyíti meg az ismertető feladatát, mert összehasonlítást tehet, párhuzamot vonhat a kettő közt. Knauz munkája nagy közönségnek, a tudós világnak volt szánva ; fejtegetései mélyek, alaposak, néhol szinte a nehézkességig. Nem így Tormáé. Említők, hogy a munka tisztán a boldogúlt