Századok – 1879

Értekezések - Dr. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: Torma József oklevelészeti naptára ism.690

692 történeti irodalom. szerző fiának volt szánva. Fejtegetései tehát nem emelkednek azon magasságig, melyen Knauz áll ; hanem szabatosabbak, vi­lágosabbak , s bizonyos közvetlenség vonúl át rajtok, mintha a szerző egyenesen hozzánk beszélne, nekünk magyarázna. Lesznek kétségtelenül, kik Torma fejtegetéseit Knauz után szegényeseknek, egyszerűeknek találják ; de minden művet a szerző álláspontja s a czél szerint kell megítélnünk, melyet mű­vével el akar érni. Az előszóban olvassuk e mondatot : »a beve­zető szöveg nem is akart lenni tudományos értekezés a kortan elméletéről, hanem csupán utasítás a munka főtárgyát tevő táb­lák használatára ; épen úgy, mint a hogy a logarithmus táblák előbeszédei nem mennyiségtani szakmunkák, hanem csak utasítá­sok a táblák használatára.« Ily szempontból véve, a magyarázó szöveg teljesen megfelel czéljának. Nem vehetjük sorba az »Altalános utasítások« minden fe­jezetét; csak annyit mondunk, hogy e rövid szakaszokból gyak­ran könnyebben és gyorsabban megértjük a bonyolódott kortani kérdéseket, mint Knauz hosszú fejezeteiből, melyeknek nehéz­kessége néha a fonalat veszteti el velünk. Torma magyarázó szövegének főelőnyét, az érthetőséget, kellőkép kiemelvén, szólanunk kell egyes hiányairól is. Mindenek előtt nagy, igen nagy hiány a holdnaptárnak csaknem teljes mellőzése. Az epacta, intercalate lunae, numerus aureus még nem elégségesek holdnaptár szerinti dátumok meg­oldására. Kezünk előtt van pl. Szolimán török császárnak »1551. novilunium Julii« kelt levele, melylyel az erdélyieket meginti, hogy Izabellához ragaszkodjanak; ugyancsak neki 1551 »luna Julii« kelt levele.*) Mindkét levél igen közelről érdekli hazán­kat, s dátumát Torma calendariuma segélyével még sem lehet megoldani ; mert semmit sem olvasunk az embolismus, saltus lu­nae, reguläres lunares men si um stb. szükséges adatairól. A naptár 11-ik fejezete a concurrens-ekről szól, s ezt mondja róluk : »Az okmányok kelteiben = datumaiban a con­currensek a hét napjainak mintegy őreiül szolgáltak, és a nap­körrel megegyezők valának, azaz concurráltak, s innen nyerték nevöket is. Hét számból állottak. A napkör 1 -ső számával kez­dődnek, de szökő évben egy számot ezek is mindig átszöknek, s ezért a napkör 5-ik évében már nem az 5-ik, hanem a 6-ik con­currens járja.« Nem hiszszük, hogy valaki e magyarázat után tisztában lenne azzal, mi a concurrens. Az egész magyarázat he­lyett, mely értelmetlen, ennek kellene állnia : »A concurrensek azt jelölik, melyik napra esik valamely évben márt. 24-ike; egy Perquilien. Kor. Gall. comment. Lugd. 1625. 818., 819.

Next

/
Thumbnails
Contents