Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - II.541

546 bolla márton és édell károly mellett) intézkedik Baján ellen, a kinek négy fija védelmezi a Dunát. De Priskos győzelmesen általkél, s a Tisza felé üldözi az avar sereget, tehát a mai Temes és Torontál-megyében. Ott a Tiszánál újra győz Priskos ; egy kémlő csapatja bárom gépid falvat ver fel : de rumunt nem talál sehol a Priskos serege még azon jeles ütközet alkalmával sem, a melyben, a görög írók szerint, 3000 avar, 8000 szláv és 6200 másféle barbár esett el. A görög írók, mint látjuk, az elesettek nemzetiségeit megkülönböztetik itt ; rumunt nem vesznek észre azokban ; a románúl beszéllő és keresztyén rumunokat pedig nem számíthaták a »másféle barbárok« közé. Szóval az egész hosszú idő alatt, melyben a görögrómaiak az avarok ellen hadakoznak, sehol és soha rumunnak nincsen nyoma. Következnek Nagy-Károlynak hadjáratai az avarok ellen. Fi ja Pipinus 796-ban a Tiszáig nyomúl elő, ott is győzvén az avarokon. Yajjon a rumun fejedelmek, ha ott lettek volna Erdélyben, annyira veszteg ülhetének s annyira siketek maradhatának-e, hogy se Pipinussal nem tudatták ottlétöket, se Nagy-Károlylioz nem küldöttek soha is követeket, a kihez a jóval távolabbi Bagdadból is eljövének tisztelők ? Ha nem volna puszta mese, a mit az 1791-ki Folyamodás mond, hogy a rum unok a VII. századtól fogva önálló és saját választott fejedelmeik igazgatta országot képeztek : bizony ezen fejedelmek nem mulasztották volna el azt tenni, a mit a bolgár fej edelem, a konstantinápolyi császár, sőt a bagdadi kalifa is tőnek, t. i. ők is egyszei'-másszor követeket indítottak volna Nagy-Károlyhoz. A keresztyénség terjesztése vala egyik feladata Nagy-Károlynak ; ezért hadakozék ismételve a szász néppel, ezért a nyugati szlávokkal, ezért az avarokkal. Megtörvén az avar hatalmat, rögtön a Salzburgi püspöki megye alá helyezé a régi Pannoniát, vagyis az avarok pusztává lett földjét. Vájjon ezen egyházi rendezés sem mozdíthatta meg a rumun püspököket, hogy kezet nyújtsanak a keresztyén hősnek? Nagy-Károly idejében semmi szakadás nem választja vala még el a keleti és nyugati egyházakat ; a pogányságon való győzelmet egyenlő örömmel iidvözlék mind Rómában mind Konstantinápolyban ; a rumun püspökök, a kik azon felül akkor még latinul írtak és beszéllettek volna, egyedül ők lévén keresztyének az egész éjszaki keleten,