Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - II.541

meg az oláii incolatüs erdélyben. 547 azok a keleti rómaiak tehát kettős örömmel fogadták volna az új nyugati császárt, a ki a római nevet ismét félelmessé tette. Azonban semmijeit nem látunk se a rumun fejedelmek, se a rumun püspökök részéről, akkor, mikor Európán kívül Afrika és Ázsia is megmozdul; mert se rumun fejedelem, se rumun püspök nem vala a VIII. század se elején se végén. A folyamodás idősbik Gyulának utazását Konstantinápolyba, ottani megkeresztelését és azt említvén meg, hogy onnan Hioretkeust hozta ki magával, a ki azután püspökké levén, sok magyart térített a keresztyén hitre, mondom, a folyamodás ezt említvén meg, nem is sejti, mennyire megczáfolja alításait a rumunok mivoltáról a magyarok idejötte korában. Hisz azon alítások szerint akkor Belgrádon — így híjják Gyula-Fejérvárt — rumun metropolita székel vala, az alá több rumun püspök is tartozván ; egész rumun hierarchia működik vala tehát azon időben. Hogyan lett az, liogy nem ez a rumun hierarchia fogta fel az erdélyi magyarok térítését? s hogyan fért meg a Konstantinápolyból kihozott Hierotheus mint püspök az ott már rég meghonosodott hierarchiával ? Erezzük, hogy mese a képzelt rumunok léte Erdélyben a X. században ; annál is inkább mese, mert eme rumunok még nevet sem adtak volna országuknak. Konstantinus Porphyrogenitus az az író 950 tájon, ki legteljesebb tudománnyal bírt a keleti és éjszaki népekről. Nincsen író, a ki többet tudua a besenyőkről, a turkokról vagy magyarokról s Oroszország déli és keleti népeiről a mordvinekig ; ő tudja, hogy a magyarok véget vetettek Morvaországnak ; de azon keresztyén románokról, kik a turkok és besenyők közti négy napjárásnyira terjedő földön laktak volna, nem tud semmit. Pedig követek járának Konstantinápolyból mind a magyarokhoz, mind a besenyőkhöz : ezektől is mindkettejöktől sűrűn ellátogatának követek Konstantinápolyba, a hol a császári udvar nagyon jól vala értesülve, hogy mivel lehet egyik vad népet a másik ellen felharagítani, s kivel lehet szövetkezni akár a magyarok, akár a besenyők ellen. A nevetlen országnak románjai — mert az Erdély magyar név jóval Konstantinus ideje után lesz ismeretessé — kívül maradnak a konstantinápolyi politica szálain, holott az nem egyszer kapaszkodott volna beléjök, ha