Századok – 1879

Értekezések - BALLAGI ALADÁR: Szabó Károly: Régi magyar könyvtár ism.519

620 történeti irodalom. alkotás, melvlyel Szabó Károly épen újév napján köszönté föl a magyar tudományos társadalmat. Szabó Károly, tárgya természetét követve, »Régi magyar könyvtár«-ában kettős munkát végez : egyfelől megteremti a magyar irodalom könyvesházát, másfelől kiirtja a könyvészetünkbe csúszott hibákat. Úgy járt el, mint hajdan Izrael népe, mely egyik kezével harczolt, a másikkal meg templomát építette. Szerzőnk a mellett, hogy a tévedéseket nagy bravourral mutatja ki, egyszersmind a megdöntött régi adatok helyébe, rendesen újat állit. Rombolása tehát üdvös; mert nemcsak azt tárja szem elé, mi a hiba, hanem egyúttal megmutatja, mi az igazság. Ily módon több műnél, könyvészeti alapos buvárlata pompás kis értekezéssé szélesbedik. Kétszáz évi irodalmi termelés ilyetén megrostálása, nehéz munka lehetett, már csak a könyvészet minőségénél fogva is. Alig van tudományág, melynek területén, a positiv adatok daczára is, a tévedésnek annyi forrása fakadna. Szabó Károly csupán Sándor Istvánnál ennyi fajta botlásról emlékezik : a mű Íratása idejét vette a nyomtatás évének (1. 82. 262. számi, az évszámban egy egész századdal vagy néhány esztendővel többet vagy kevesebbet ir (106. 962—964. 1023. stb.), a szerzőt rosszúl határozza meg (130. 1548.), egy munkából, különböző források nyomán kettőt csinál (177., 652., 1032., 1065.), tévesen nyilatkozik a mű kora (268.) és kiadása sorszáma (387.) felől. Sándor István Magyar könyvesháza, melyben ily baklövések foglaltatnak, menthető azzal, hogy megjelenésekor, 1803-ban könyvtáraink legnagyobb részében a búvárkodás csaknem lehetetlen lévén, Sándor István a czimmásokat autopsia helyett, pontatlan és hiányos kézirati czímtárak és régibb iróink után szerkesztette. így, másodkézből szerezvén műve adatait, természetes, hogy megbizhatlanná vált. Ezt tudva, az általa említett művek közül Szabó Károly jó csomót nem is mert fölvenni Régi magyar könyvtárába. De a megbizhatlanságnak épen az az ismertetője, hogy nem tudjuk mikor adjunk hitelt neki, mikor nem. Azóta a Magyar könyvszemlében megindult adalékok a Régi magyar könyvtárhoz, kiderítették, hogy a Sándor István által említett, eddig egy példányban sem ismert művek közül több csakugyan létezett. Csak egy esetet hozunk föl. Szabó Károlynál 1714. sz. a. ez áll : »Acs Mihály. Arany Láncz. Lőcse. 1706. Említi Sándor István, M. kház 72 1.« Időközben Szabó К. a budapesti kegyesrendi ház könyvtárában föltalálja emunkát, csakhogy ily impressummal: »Lőtsén, Nyomtatt : 1707. Esztend.« ; ennélfogva e megjegyzéssel kiséri : »Ezen kiadást, melynek addig egy példányát