Századok – 1879

Értekezések - BALLAGI ALADÁR: Szabó Károly: Régi magyar könyvtár ism.519

521 történeti irodalom. sem láttam, Sándor István hitelére, tévedve vettem föl 1706-ra.1

) Azonban pár lappal hátrább, Pákli Károly iglói főgymn. igazgató,közli, hogy a vezetése alatt álló intézet könyvtárában létezik Ats Mihály Arany Láncz czímű munkája, melynek impressuma: »Lôtsén, Nyomtatt: 1706. Észten.«2) Tehát mégis csak igaza volt Sándor Istvánnak, midőn e mű 1706-diki kiadását fölvette. A legújabb időben azonban, irodalomtörténelmünk rendkívüli emelkedése folytán, Sándor István első, s máig egyetlen magyar könyvészeti kézikönyvéről kitűnt, hogy a tudomány mai igényeinek többé nem felelhet meg. így történt, hogy minél sűrűbben kezdtek föltünedezni a magyar könyvészet e ritkává lett alapmunkájának előbb észre sem vett botlásai és hiányai, annál élénkebbé vált az az óhajtás, bár valahára mutathatnánk föl a tudomány mai színvonalán álló, nemzeti irodalmunk mai állapotának megfelelő könyvészeti kézikönyvet. A tudományos világ ez óhajtásainak kivánt eleget tenni Szabó Károly, annyival is inkább, mert az 1859 végén alakult Erdélyi múzeum-egyesület könyvtárnokának megválasztatván, munkakörébe oszthatta be e feladat keresztülvitelét. A felocsúdó nemzeti élettel egyidejűleg támadt ihletének befolyása alatt rendezvén a muzeum könyvtárát, saját bevallása szerint, munkaközben szerzett tapasztalatai ébreszték föl benne a gondolatot, hogy könyvészeti irodalmunk hiányait pótolja, tévedéseit kiigazítsa. Azonban, mindjárt a munka kezdetén belátta, hogy ha minden általa megkapható magyar könyvről teljes betűhív czímmásolatot vesz és a szükséges tudományos jegyzetekkel kisért kimerítő könyvészeti leírást sz.erkeszt, egyes ember erejét fölülmúló vállalatba ereszkednék. Épen azért, bölcs mérséklettel, irodalmunknak csupán régibb korszakára szorítkozott, s csak a bezárólag 1711-ig megjelent magyar könyvekre terjesztette ki kutatásait. Az 1860-ban megkezdett munka, 17 éven át ernyedetlen buzgalommal folytattatott. Ez idő alatt, illetékes köreink egyre sürgették Szabó Károlyt, adná már ki gyűjteményét ! О ellentállott a kísértésnek, mert azon kiváló férfiak közé tartozik, kik nem tudnak csak úgy hűbele Balázs dolgozni, kiknek természete megköveteli hogy bármi dolguk velejéig hatoljanak. Ily tehetségek gyakran türelmetlenségünket idézik elő, mert ritkán kaphatni tőlük, a mit rögtön óhajtunk, de — Goethe mondása szerint —• ezen az úton érhetni el a legmagasabbat. Szabó Károly csak miután Brassótól Pozsonyig, Szigettől Szombathelyig hazánk ne-Magyar Könyv-Szemle 1878. 318., 319. 1. -) U: o. 335., 336. 1.