Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - I.510

514 bolla márton és édell károly enyészett el ; mert bizonyos, hogy a római császárok a IV. században némely várat bírnak vala a Duna partján ; Dákiának belső részein pedig a "VII. század folytában hatalmassá lett románság a jövevény népek igáját levetvén, önálló saját államot szerze. Leginkább Erdélyben vala ez a románság állapotja. Az idegenek uralkodását elnyomván, saját nemzetéből választott fejedelmek alatt élt, egész a magyarok elérkeztéig. A szláv népek a dákiai románokon való uralkodásának is nyoma van mai napig az oláh névben : mert azzal illetik a szlávok az italiai lakost, azaz a latint vagy románt : de az csak a dákiai románokra ragadt a következő századokban. Mert midőn, a Névtelen jegyző tanúsága szerint, Tuhutum az erdélyi részekre támadt, az ottani románok neve oláh vala. Azon időbeli oláh fejedelem az ütközetben elesvén, az oláh nevű románok nem folytaták a háborút, hanem önként hűséget esküvének Tuhutumnak. Ennek unokája, idősbik Gyula, a X. században a keresztyénséget Konstantinápolyban vévén fel, onnan Hierotheust hozá ki magával, ki azután mint erdélyi püspök sok magyart téríte a keresztyén hitre. A XI. században Szt. István magyar király legyőzvén ifjabbik Gyulát, Erdélyt Magyarországhoz csatolá, s a többi erdélyi magyarok is keresztyénné lőnek. De ezek a nyugati keresztyén egyházba állván, az idősbik Gyula idejéből való keleti egyliázbeli magyarok is abba térének egymásután. Tehát egyedül az oláhok maradtak meg a keleti egyházban. Ámde az egyházbeli különbség mellett is az oláhok és magyarok azon időtől fogva, hogy Tuhutum alatt egy társaságba olvadtak, mind folyvást ugyanazon közös jogokban élének. Bizonyítja ezt az 1437-kikolosmonostori oklevél, amelyben olvassuk : »Paulus, magister de Vajdaháza, vexillifer regnicolarum Hungarorum et Valachorum in partibus Transilvanicis.« Bolla Márton legelőbb is azt vitatja, hogy az oláhok nem római eredetűek, mert a rómaiak, úgymond, jól ismerék gyarmatosaikat, tisztelék is azokat, és segítségökkel verék vissza a barbárokat: ellenben a Moesiában, Thrakiában, Thessaliában és Görögországban szétszórva pásztorkodó oláhokat mindég mint ilyeneket, szolgákat és nomádokat nézik, s azoktól, midőn felsza-