Századok – 1879
Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - I.510
meg az oláii incolatüs erdélyben. 521 porodtak, mint ellenségektől tartanak vala. Ezt Anna Comnena, Niketas Chômâtes tanúságai teszik kétségtelenné. Azután bolgár eredetűnek mondja az oláhságot, mely a Volga mellékéről a Dunán túlra jutott s valami romlott latin nyelvet eltanult bolgároktól származik ; a nevét is a Volgától veszi, mert az orosz Nestor a volgai bolgárokat vólochok-nak nevezi. A VI. században a bolgárok elől az oláhok, SLZÂZ ÄZ elrománosodott bolgárok egy része a Duna balpartjára menekült, a mai Oláhországba, de Krumus által ismét alávetteték a bolgár hatalomnak. Basilius görög császár ideje után a bolgárok és oláhok nevei nagyon egynek tűnnek elő, kivált miután Asanék elszakadván a konstantinápolyi császártól, a Bolgár-Oláhországot alkották volt. Az oláhoknak ezen viszonya a rómaiakhoz és szlávokhoz teremté a nyelvöket és erkölcseiket is. Mert a római foglyokkal együtt pásztorkodván s Moesiában és Thrákiában a bolgárok által legyőzött római gyarmatok közt élvén, lassankint eltanulák a római nyelvet s felvevék a római szokásokat is, úgy hogy magukat rumuny-oknak nevezték. (Nam cum in vita pastoritia cum captivis Romanis, interque colonias Romanas a Bulgarie devictas in Moesia et Thracia viverent, linguam Romanorum didicerunt, moresque eorum induerunt, adeo, ut se Rumuny, seu Romanos apellaverint.) Krumus 813-ban kivíván Adrianopolist, sok ezer lakost telepíte által onnan a Dunán inneni tartományba, az úgynevezett szláv Dákiába. S ez ott és így megalakult néptől származnak, az erdélyi oláhok is, kik hasonlóképen magokat rumunyoknak nevezik, s a kiket a szlávok közt laktokban ott találának a magyarok a IX. században. Valóban az oláh nyelvnek támadását úgy foghatjuk fel, ha számba vesszük a hosszú időt, a melyben a bolgárok legalsóbb rendje az alávetett római gyarmatokkal és foglyokkal élt, úgymint az V. század végétől fogva a VI. és VII-ken által Moesiában és Thrákiában, VII., VIII., IX. századokon által ugyanezen tartományokban és a szláv Dákiában. Ennyi század elég volt a latin nyelv eltanúlására és megrontására (tantum temporis spatium suffecit tarn ad ediscendam quam ad corrumpendam linguam Latinam). S e két változással egyez a lati nyelvnek viszontagsága is. A latin nyelv a keleti római birodalomban közönséges vala