Századok – 1879
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - III.453
472 dunántúli hadjárat. A császáriak e helyzetében Bottyán valóban nem tehetett czélszerűbbet, mint ha gyakori szágúldozóival a rábamelléki németek élelmi szállítmányait igyekezik vala — mint láttuk, sikerrel — elfogdoztatni. Valószínűleg ekkor tájban, a magyaroknak a Rábavonal ellen intézett ezen gyakori, erős csapdozásai alkalmával, történt Bezerédynek érdekes bajviadala az óriáserejű báró Orsich-csal, a gr. Herberstein tbkkal Szent-Gotthárd felé kijött s most részben Körmendnél állomásozó horvát hadak vitéz ezredesével. E viadal emlékezetét két, a múlt század első évtizedeiből való kútfő és a családi hagyomány tartotta fenn, némi változatokkal, de a lényegben egyezőleg. A harczvágyó és rendkívüli testi erejében bizakodó b. Orsich megirigyelvén Bezerédynek a császári csapatok között is gyakran emlegetett személyes vitézsége nagy hírét, poharazás közben tiszttársai előtt fogadást tesz vala, hogy a híres kurucz dandárnokkal az első adandó alkalomkor megvív és őt megveri, megöli vagy elfogja I1 ) Az alkalom nem soká váratott magára : egy erős portyázó csapat élén Bezerédy csakhamar Körmend alatt termett. A horvát végőr-ezred kivonúla eléje. A nagy szálas Orsich az arczvonal elé ugrat, s Bezerédyt — középkoriasan — párbajra hívja ki, nagy felszóval. Ez előpattan magához illő kis fürge lován, és a nagy horváttal merészen szembeszáll. Miután pisztolyaikat kilőtték egymásra, — karddal csaptak össze. A kis termetű, de izmos és mozgékony Bezerédy nagyon serény forgolódással s gyors, ügyes és heves támadásokkal szorongatá a magas lovú és nagyszál horvát ezredest : azonban ez is kitűnő vívó lévén, nemcsak hogy elhárítja vala magáról a kis kurueznak sűrű csapásait, hanem egyszer oly irtóztató erővel vág reá vissza, hogy Bezerédy kardja, a roppant csapás ereje alatt, csaknem markolatban — kettétörik. 1) »Anno 17 07. Dominus Colouellus Liber Baro Orsich, ad Kermendinum, promittens prius inter pocula Bczerédyo vei virgas, vei captivitatem, vei demum mortem, duellum inijt cum Bczerédyo, — nec procul erat a fine proposito,« stb. (Egykorú, úgy látszik, Horvátországban vezetett jezsuita-napló, a Kaprinay-gyüjtemény XLlI-ik kötetében, a m. kir. tud. egyetem könyvtárában Budapesten.)