Századok – 1879
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - III.453
tiiály kálmántól. 473 Most a fegyvertelent az óriástermetű Orsicli derékon ragadván, átemeli saját lovára, liogy így az élve elfogottat önnön táborába vihesse. De Bezerédy ekkor sem veszté el lélekjelenlétét ; sőt ellenét baljával megragadva, a jobb kezében tartott csonka karddarabbal úgy sújtja fültövön, liogy az a lóról szédülve lezuhan, vagyis mindketten lezuhannak. A fürgébb Bezerédy gyorsabban talpra kap, a horvátnak kezéből kicsavarja pallosát, és annak fejét saját vasával elválasztván testétől, feltűzi a nagy kard hegyére, s így lovagol viszsza nagy diadallal, Orsicli báró elnyert paripáján.1) Ezt látván az örömtűi ittas kuruczok, — a horvátokon, hős vezérök példájára, rajta rontanak és (ha kissé talán mégis nagyító kútfőnknek hihetünk) közűlök vagy ötszázat lekonczolnak.2 ) Kolinovics szerint e párbaj-jelenet Rabutinnak Csobáncz alól eljövetele után, Sümeg és Pápa között történt volna : a mi azonban, — Bezerédy akkor a Rábán túl lévén — előttünk meg nem állhat; sokkal valószínűbb tehát a horvát jezsuita-napló értesítése, hogy a párviadal és az azt követett mészárlás, Körmendnél ment végbe. A bajvívás részleteire nézve ellenben Kolinovics elbeszélése látszik előttünk valamint tüzetesebb- úgy hitelesebbnek, kit mi is követtünk ; mindazonáltal megemlítjük még a Bezerédy-utódok között hagyományképen fönnmaradt változatot is, mely szerint ősük nem az eltört kard csonka markolatjával, hanem olyképen verte volna le a rácz óriást, hogy a viadalt távolról szemlélő fegyvernöke, a kard kettétörése után odakiálta hozzá : » Vitézlő uram, odaakasztottam ám a fokost is a nyeregkápára;'/« Mire Bezerédy fokosához kapván, Orsicliot azzal sújtotta le. Ezen ezüstből művészileg készült fokos ma is őriztetik Ménfőn — Győr mellett — Bezerédy utódainál.3 ) Bármint tör-Kolinovics, (Commentarij, nemz. múz. kézir. lat. fol. nro 389.) a ki különben a horvát bajnokot név szerint nem nevezi meg, de a párviadalt tüzetesen leírja. 2) ». . . . nec procul erat a fine proposito, verum cum Dominus Orsicli Bezerédyuin stringeret ac captivum duceret, ab occurrente Bezerédyi famulo sarculo percussus, decidit ex equo, atque cum quingcntis circiter Croatia ipse mortis captivus factus est.« {Kaprinay jezsuita-naplója.) 3) E hagyományt Bezerédy Miidós vál. püspök és veszprémi nagy-