Századok – 1879

Értekezések - NÉV NÉLKÜL: Egy régi pestis recept. 442 - NÉV NÉLKÜL: Ki volt Enyedi Pál? 442

442 különfélék. EGY RÉGI PESTIS RECEPT. Az egyetemi könyvtár birtokában levő (M. S. T. T. Transylvanica LXVIII.) codexben 326. 1. van egy recept a pestis ellen, mely 1592. előtt Íratott. így hangzik: »Kalendula vei Chalcndura, fülemile virág lluugarice. Törjék meg ezt mozsárban, exprimálják az succusát, et ut edulceretur egy kis nádmézet faragj bele ; a kin az pestis avagy suspieio pestis, igya meg. Harmadik italja után elhagyja az pestis. Archicapilonis (sic) seeretum.« Legérdekesebb a receptben az, hogy az Gyulafy Lestyán irása. KI VOLT ENYEDI PÁL? Ez a kérdés sokat foglalkoztatta Benkőtöl Mikóig az erdélyi történetbuvárokat. S valóban méltán. Az a néhány lap, mi az ő neve alatt fennmaradt, mint töredék oly becses, tanulságos és érdekes, hogy az ember sajnálja, hogy nem birja müvét egészen. Azt a keveset, mi neve alatt fennmaradt gróf Mikó kiadta a Történelmi Adatok I. kötetében, természetesen mult századi másolat után — mert az eredetit ő is, épen úgy, mint előde, Benkő híjában kereste. Ezen az alapon én is bevettem Erdély irodalom történetébe s ott szerepel »Siralmas éneke« mint »tárgyánál és tartalmánál fogva méltó mellékdarabja a Carmen Miserabilenak.« Ez az Enyedi Pál pedig aligha más, mint egy múlt századi írnok, s a mi az ő neve alatt kijött Mikó Adataiban — az Szamosközy munkája. Ott van eredeti fogalmazványa, javításokkal, igazításokkal az egyetemi könyvtár kéziratai közt. Míg a Kulcsár-féle krónikában is olvassuk nevét (a 97-ik 1.) s olvasunk ott egy csomó névtelen közlést, melyeknek mind meg van a Szamosközy által irt eredeti fogalmazványa ilyen többi közt a goroszlói csata leírása azzal az ismert verssel »Hie jacet Me ferus« s melynek e szerint már szerzőjét is tudjuk. Mikó nem hitte (175. 1.) hogy valaha fel lehessen derítni a homályt. Nem tudta elhatározni, hogy ezek a töredékek nem a Gyulafy, nem a Szindy munkái-e? Nem Szamosközy Pontusainak kivonatai? Nem ! Ezek Szamosközy magyar munkái. S a mint forgatom őket és felmelegszem olvasásuk közben — értem, hogy nagynevű elődöm Toldy hasonlag forgatva ezeket, 3 héttel halála előtt oly élénk vágygyal írta naplójába: »félnem kell, mert vajmi kevés időre lehet kilátásom. Legalább az én csudált Szamosközymet adhassam teljesen nemzetenmek.«