Századok – 1879

Értekezések - PAULER GYULA: Fraknói V.: Vitéz János élete.425

426 TÖRTÉNETI IRODALOM. véve — bár mit mondjanak is némelyek — véghetetlenül felette áll a középkornak. Vitéznek alakja, vagy legalább neve eléggé ismeretes közönségünk előtt. Hisz a sok drámában, melynek tárgyát a Hunyadiak sorsa képezi, mindig ott van a Hunyadi-ház barátjai közt. Komoly történeti művekben is sokszor találkozunk a nagyváradi püspökkel. »Hunyadi Mátyás nevelőjével« : ki pályáját árulással vagy a nemzet ügyében egy zsarnok hatalommal szemben bukva végezte, de Vitézt a humanistát úgyszólván csak Fraknói fedezte fel. Fölfedezte pedig és világosságra hozta oly mértékben, hogy Vitéz a tudós, az irodalombarát tudós köréből, egészen tisztában áll előttünk, és tetemesen tisztázva van Mátyás királynak szerepe is e téren ; az most már nem tűnik fel oly meteorszerűnek, mint rendesen gondolni szoktuk. — A fejezet, a melyben szerző Vitéz culturai hatását, mint váradi püspökét vázolja — a XVI-ik — egyike a legszebbeknek és a legérdekesebbeknek az egész műben. Méltó hozzá a XXI-nek első fele, mely Vitéznek hasonló működéséről szól az esztergomi érseki széken, csak azt sajnáljuk, hogy ezen jeles rajz nem a maga helyén fordúl elő Vitéz életében, a valósághoz képest folytatása és kiegészítésekép nagy-váradi működésének — hanem a munka végén, Vitéznek halála után, mint egy külső, oda nem tartozó toldalék. Nem oly tisztán domborodnak ki az események, melyek Vitézt, a Hunyadi-háznak e régi hívét, Mátyás király ellenségévé, összeesküvővé, végre államfogolylyá tevék. A részletesebb történelmi adatok itt jobbára elhagynak bennünket. Vagy nincsenek, vagy lappanganak s azokat Fraknóinak szerencsés keze — mint mondani szokták — sem tudta — eddig legalább, megtalálni. Csak a működő személyek jelleme marad tehát, hogy az egyes összefüggéstelen tényekhez a valószínű kapcsot szolgáltassa, és szerencsére mind Mátyásnak, mind Vitéznek életét— az utóbbit, hála Fraknóinak— annyira ismerjük, hogy jellemükről, egyéniségükről magunknak képet alkothatunk. A mit Fraknói Mátyásról mond, nem sok, de teljesen jellemzi a nagy uralkodót, emlékéről a mü — úgy mellesleg — egy nagy foltot mos le : a kegyeletlenség és hálátlanság szennyét, szemben egykori tanítójával, nevelőjével, kimutatván, hogy Vitéz nem is volt soha Mátyás nevelője ; de az elszórt vonásokat, melyek Vitéz jellemére és egyéniségére vetnek fényt, nem igyekezett egy képbe összefoglalni. Helyesen jegyzi meg, hogy az összeesküvésekben és lázadásokban felette ritkák a tisztán hazafias és tisztán személyes indokok, s e ritkaságok közé — tehetjük hozzá — még a szerző által kivételképen idézett Brutust és Coriolanust sem sorolhatjuk : de a kérdés itt az volna, mily mértékben folytak be e kétféle indokok