Századok – 1879

Értekezések - PAULER GYULA: Fraknói V.: Vitéz János élete.425

425 TÖRTÉNETI IRODALOM. Vitéz János, esztergomi érsek Élete. írta Fraknói Vilmos. Budapest, kiadja a Szent-István-társulat. 1879. 8°. XIX. és 247. 11. Fraknói Vilmos egyike legmunkásabb történetíróinknak, és kétségkívül a legtöbb oldalú. Irodalmi pályáját a vezérek korának történetével, a nádori és országbírói hivatal eredetének vizsgálatával kezdé. Majd Pázmány Péterben a XVII. század első felének egyik nagy alakját vázolta. Tőle bírjuk az 1526-tól 1581-ig tartott országgyűléseink Emlékeit. Egy jeles értekezésben leírta II. Lajos udvarát és legújabban föllebbente a fátyolt újabb történetünknek egyik szomorúan-érdekes epizódjáról, melyről, bár még a kortársak elbeszéléseit hallók, annyit sem tudtunk, mint Szent-Istvánnak vagy Szent-Lászlónak tetteiről, Vitéz János élete, mely most előttünk fekszik, ugyan nem oly érdekes, mint a szászvári apát tragoediája ; de általános, nemzeti szempontból, sokkal fontosabb. Martinovics és társai egy kora tavasznak voltak hóbortos hírnökei, kiket ismét még sokára zord téli idő követett: míg Vitéz a humanismusnak, tehát oly európai iránynak volt lelkes képviselője, melyben Magyarország ez idétt, majdnem lépést tartott a nyugoti világgal, azt, Mátyás király alatt, mondhatjuk sokban Vitéz befolyása folytán, el is érte, sőt volt egy időpont, hogy — legalább külső fényre nézve — túl is szárnyalta. Nem tartozunk az úgynevezett »Renaissance«-nak bámulói közé. Olyan volt ez az európai emberiség életében, mint a gyermekség és ifjúság közt fekvő néhány évi serdülő kor, melyben a gyermekifjú először kezdvén érdeklődni a tudományok iránt, fölületes ismereteivel magát már tudósnak képzeli, kinek joga van szánakozó mosolylyal tekinteni gyermekkorának tudatlanságára. Az affectationak, a mesterkéltségnek kora volt ez, melyben a latin és görög világ mezébe burkolt középszerűségek — kivévén a kiveendőket — képezték a világ bámulatát és dicsőséget, de egyúttal átmenet is volt a jelenre, mely egészben