Századok – 1879

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék Dobó István és Balassa János összeesküvéséhez. - I.398

4U6 d01SÔ istván és balassa jános összeesküvése mily rég látta is ; — oly tulajdonság, mely nagy fejedelmek jellemző sajátja. — Mint államférfiról a bizonyára elég valódi államférfit látott olasz semmivel sem szól kedvezőtlenebbül. Ellenkezőleg azt mondja, bogy Miksa, midőn a nála székelő követekkel értekezik, ekkor ragad leginkább bámulatra ; az államügyek, a politicumok az ő tulajdonképeni tere ; akár ő terjeszt elő vagy javasol valamit, akár az eléje terjesztettről ád véleményt — s ily alkalmakkor a rögtönzött feleletek nagymestere. Ministerei tanácsa nélkül, mielőtt a dolgot velők meghányta volna, mit se tesz. — Minden ügyben ép úgy audientiáinál szorgalmas^ türelmes ; magához ereszt mindenkit s a legnagyobb béketűréssel megengedi, hogy válaszára újra feleljenek. — A folyó ügyek expeditiójánál különös buzgalommal működik s innen van az is (— és ez, veti közbe a követ, ő felsége s ministerei dicséretére legyen mondva —) hogy bármely ügyet hamarább végeznek el Miksa, mint akármely más fejedelem udvarában. — A tétlenségnek nem barátja ; egy órát sem enged elröppenni a nélkül, hogy valamit ne végezett volna. — Igazságos fejedelem, soha nem bántott meg senkit igazságtalanul s nem engedte, ha tudta, hogy bárkivel jogtalanság történjék. Már természeténél fogva kegyes, a rideg szigor messze van kedélye melegségétől — s nemcsak irtózik a büntetéstől, különösen ha az vérontással van egybekötve, de kegyosztásra a legnagyobb mérvben hajlandó, jót tesz, a mikor lehet s a mennyire telik tőle. *) — Ha ez előnyös rajz után hozzávesszük még azt az átalánosan ismert dolgot, vallási tekintetben mily türelmes és fölvilágosodott volt Miksa : azt hiszem, oly fejedelem képe van előttünk, ki mint ember embernek, mint államfő, ha nem nagynak, de buzgónak, jót akarónak s olyannak látszik, a ki alatt népei jóléte zavartalan fejlődhetik. Hosszasban időztem tán Miksa arczképe előtt, mint fölvett tárgyam engedné. De szándékkal tevém ezt. Mert ezzel a rajzzal, ezzel a jellemzéssel a dicsért fejedelem első országának Magyarországnak akkori képe sehogysem harmóniái s azonkori ') Forgács az ellenkezőt mondja róla: »nec minima dare esset solitus.« Mon. Hung. Hist. SS. XVI. 417.