Századok – 1879

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék Dobó István és Balassa János összeesküvéséhez. - I.398

károlyi árpádtól. 407 történeti följegyzéseiiik s a fönmaradt okiratok nagyon sokszor kíméletlenül ellenkező Ítéletre adnak alkalmat. Soha nem volt még addig fejedelem ellen nagyobb ellenszenv, nagyobb elégületlenség, mint e jó király, e jó ember kormánypálczája alatt — Magyarországon. Az uralkodása elején hozzákötött reménység igen nagy volt s ő mindjárt a legelső alkalommal az 1566-ki török háborúban oly kicsinyesnek bizonyúlt, hogy a nemzet még sokkal később is a folytonos küzdelem s nyomás között a legnagyobb elégedetlenséggel, csaknem kétségbeeséssel gondolt vissza arra a körülményre, hogy fejedelme a kedvező alkalmat elszalasztá a török legyőzésére s elmulasztá alattvalóit végtelenné vált nyomorúságukból kiszabadítani. x) E szerencsétlen kezdet után maga Miksa is egészen elveszté lelkének előbbi ruganyosságát, nagyratörő tervei, gondolatai megcsuklottak, mert jól tudta, mily nagyot esett az emberek vélekedésében s hogy a hadjárat rossz kimenetele neki tulajdoníttatik. — Ez őt tartózkodóbbá, nagyobb tervtől idegenkedővé tette, nyugalom után vágyakozóvá.2) De mindamellett nem hogy megelőzni igyekezett volna intézkedései által az átalános elégedetlenség elharapózását, inkább növelni segíté azt. Nem lett volna csuda, ha csakugyan lábra kap vala az a vélemény (a miről a velenczei követ szól), miszerint a németeknek csak kívánatos a magyar faj veszte, a magyar terűlet pusztúlása, hogy az ország puszta vadonná válván a német s török között, e félelmes ellenséget ő tőlök elválassza.3) S ez annál jobban fájhatott a nemzetnek, mert minden egyes tagja tudta azt, a mit Michiele mondott róluk : fuimus Troës, fuit Ilion, hogy hazájuk egykor oly ország volt, mely a francziával versenyx) Ezt mondja a későbbi, Michiel után következett velenczei követ Corraro. Fiedler i. h. 322. 2) Michiel u. o. 282. 3) Non è in tutto discara à Todeschi questa dimiuutione di forze et estintione de nobili et de soldati in Ongaria ; perche .... desidereriano li Todeschi che il regno si riducesse ad una solitudine, che coine un deserto, rcstasso liel inezzo tra li Turchi et loro, affine che non tanto maggior impedimento non ardissero Turchi di accostarsi alli paesi loro. — U. o. 298.