Századok – 1879

Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1

PAULER GYULÁTÓL. 15 István haláláig, de még azon túl sem nyolcz évig, míg Péternek nemzetellenes tettei, Abának kegyetlensége és hibái, a nemzeti függetlenség veszedelme, mind összehatottak, hogy a nemzet nagy tömege előtt mindazt, mit István alapított, s a mi képtelennek látszott, megmenteni a hazát, meggyülöltesse. A Vatha-féle lázadás általános volt, mert a nemzeti ügygyei szövetkezett és nálunk — sajátságos —minden vallási mozgalom csakúgy vált hatalmassá, félelmessé, lia egyszersmind a politika zászlaját is lobogtatta. Mihelyt megszűnt a politikai veszély, a pogány mozgalom is csillapúit, és elenyészett. Igaz, hogy a nemzedék, mely Yatha lázadását támasztá, 15 évvel később, I. Béla alatt, midőn egy újabb, bár kisebb, német invasiotól szabadult meg az ország, még egyszer zajongni kezdett, de ismét lecsöndesedett magától. Történetíróink általában nagy fontosságot tulajdonítanak ama zajos jeleneteknek, majd véres összecsapásnak, Béla győzelmének, melynek Székes-Fehérvár 1061-ben tanúja volt: holott ez csak egy epizódja lehetett az általános mozgalomnak; és nem méltányolják kellőleg Kézay Simonnak tudósítását, hogy egy évig tévelygett a nemzet, de azután magától visszatért az igaz végett Bruno nyomaiba indultak (Pertz. M. SS. IV. 583. 1.) és semmi alapja sincs Büdinger azon felfogásának (i. h. 414.), bogy Magyarországon akartak volna prédikálni, vagy ott szenvedtek volna a tanítványok közül némelyek vesszözést, rabszolgaságot. Szent-Gellért nagy legendájából (Endlicher i. h. 205. és kk. 11.), jelesen 11. fejezetjéből ugyan következtetni lehetne, hogy még 1030-ban is midőn Szt. Gellért püspökké lett (Chr. Posoniense u. o. 55. 1.) a külső térítés és keresztelés müve még sok részben nem volt befejezve : de ezen a XIV. század végén készült életírat, a mennyiben a régibb, Mabillonnál (Acta S. Ord. S.Benedicti Saec. VI. I. R. 550. kk. 11.) és jobban a Bollandistáknál (September 24-kéhez VI. 722 — 725.11.) megjelent legendától eltér, csak a legnagyobb óvatossággal használható, és megbízható forrást épen nem képez. Tűlmenne feladatomon e lpgendának, mely ujabbkori íróinknál oly meg nem érdemlett tekintélynek örvend, egyes — nem ХГ. századbeli, hanem sokkal későbbkori szerzőre mutató — tévedéseit fölsorolni, melyek közül egyébiránt némely nagyon is kirívót már Büdinger kiemelt (i. h. 424. 2.) s csak azt érintem meg, hogy Gellért vértanúságának története is Thuróczyban vagy a Mark-féle krónikában, nem e legendából, hanem egy közös, régibb forrásból van merítve, melynek régies formáját a krónika hívebben őrizte meg. mint a legenda.