Századok – 1879
Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1
16 SZENT-ISTVÁN ICS ALKOTMÁNYA hitre1 ). A pogányságnak tehát nem volt többé kellő alapja a nemzet kebelében, és egyes gyenge hajtásait könnyű volt Szent-Lászlónak elenyésztetni. A nagy munkát maga István végezte el, még pedig — a külsőségeket tekintve — aránylag könnyen. A mi ellen neki egész életében küzdenie kellett, az nem a pogány fegyver, hanem a pogány szellem volt, melyet saját házában sem tudott teljesen kigyomlálni. A középkorban a királyok kötelességeit az egyház szabta meg, és István híven igyekezett megfelelni az ideálnak, melyet az a fejedelmek elé állított : fentartani a békét, szolgáltatni igazságot, védeni az özvegyeket, árvákat, ügyefogyottakat, és mindenek felett az egyházat és jószágait, mit, úgy látszik, még hívei közül se mindenik tartott oly szükségesnek : »mert — mint mondá — a mennyivel nagyobb az Isten az embernél, annyival különbek a vallás birtokai a halandók javainál«.2 ) Alig hogy felkenték, megkoronázták, »Magyarország püspökei és főuraival« törvényt hozott,3 ) melynek harminczöt c.zikke közül tizenkettő — vagy lia a boszorkányok és bűbájosokról szólókat és ideszámítjuk — tizennégy a papok és egyhá»Hungari fidem derelinquunt ct baptismum, anno in fide aberrantes ut пес Pagani, пес Catholici viderentur ; postea tarnen motu proprio fidci adhaeserunt« Kézay Endlichernél, i. h. 116. 1. »Tunc populus ille quasi fidem reliquit, postea rediit« írja Dandulo András velenczei krónikájában Muratorinál Scriptores XII. 244. 1. Kézay vagy egy más régibb közös forrás alapján? nem merem még elhatározni. 2) »Si quis igitur insanus .... regem a recto pervertere temp-taverit abscindendus ab eo projiciendusque est, juxta illud evan-gelicum, si pes, manus vei oculus tuus scandalizat te, amputa, vei crue cum et projice abs te.« Szent-István I. 1. Endlichernél i. h. 312. 1. 3) A Legenda Major i. h. 145. 1. 9. fejezete szerint, »decretum manifestum facit .... quod nullus alium hostiliter invadcret, nemo inimicum sine judieum examinacione lederet, viduas et orphanos nullus opprimeivt«- Szent-István töi vényeinek Admontban feltalált, úgy látszik, correct-gyüjteményében, az I. könyv ily intézkedéseket tartalmazván, alig lehet kétség, hogy abban e koronázás utáni ezikkelyeket bírjuk. Az admonti codexet kiadta Wenzel, Cod. Dipl. Arpadianus I. 3—14.11. Endlicher, i. h. 323., a II. könyvbe egészen önkényesen betoldja a 14—19. ezikkelyeket, melyek az admonti codexben nincsenek.
