Századok – 1879

Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1

14 SZENT-ISTVÁN ICS ALKOTMÁNYA legalább nagy részével szemben mint győző a legyőzöttel, ki kénye-kedve szerint bánhatik el a megtört ellenséggel: akkor nem szakíthatott teljesen a nemzet régi intézményeivel, nem csinálhatott erőszakosan tabula rasa-t, mint valamely hódító a megigázott népek közt. Már pedig semmi okunk sincs hinni, hogy az új vallásnak megalapítását valaminagy, általános, harczok előzték meg, melyekről csak a kútfőknek hiányossága miatt nincs tudomásunk. Az ellentállásnak egyes esetei bizonyosan voltak és azokrúl van is nyom a forrásokban. Olvassuk, hogy a hittérítő Bonifáczot Magyarország alsó részében megsebesíték. 1

) Tudjuk Thonozuba makacsságát, vagy állhatatosságát, ki mint pogány halt meg és pogány módra temettetett el, az abádi révnél, habár nem is elevenen2

). Ismerjük a nagyobb és veszedelmesebb ellenségeket is, kikkel Istvánnak uralkodása első éveiben meg kellett küzdeni ; de e küzdelmeket sem lehet általános ellentállásnak tekinteni, bár politika is vegyülhetett beléjük. Koppány felkelése nem lépte át a Dunát.3

) Gyula elszigetelten veretett le az erdélyi földön, és mintegy 10 év múlva Géza halála után a térítés müve — legalább külsőleg — be volt fejezve úgy, hogy a vértanúságot szomjúzó missionariusoknak már Magyarországon túl kellett tért keresni működésükre. 4

) Nincs is többé nyoma pogány felkelésnek Szent') Legenda Major C. 7. Endlicher i. h. 144. »In inferiores Ungariae partes«, mit az ország de'li részeire, épen talán Somogyra kell érteni. 2) így értem én az Anonymus 57. fejezetében foglalt odavetett megjegyzést, és a »vivus«-t a feleség nevének tartom, bár kis betűvel van irva, mi azonban a középkor irataiban gyakran megtörténik a tulajdon neveken. Azt hiszem, az eleven eltemettetést — mi még ama barbár századokban is a rendkívüli esetek közé tartozott — a névtelen jegyző egy kissé bővebben beszélte volna cl. 3) A Legenda Major kissé általános kifejezéseit a lázadás nagyságáról kellő mértékre szállítja le azon további tudósítása, hogy a legyőzöttek a pannonhalmi apátságnak járó tized fizetésére kárhoztattak. Endlicher i. h. 143. illetve 145. 1. 4) Bruno levele II. Heinrikhez 1008. teléről Giesel rech tnél (Geschichte der Deutschen Kaiserzeit 18G3. kiadás II. 667. 1.) ésWenzelnél, Cod. novus Arp. I. 15.és kk. Romuald és társai is 1010-ben vértanúság