Századok – 1879

Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1

PAULER GYULÁTÓL. 13 kai életébe, de a győzelmet még ki nem vívta. A küzdelem — — még folyt már ötszáz év óta — az ősi vadság és függetlenség szellemével, bár a legnemesebb, legnagyobb, legfel világos últabb szellemek, és köztük bizonyára sokao, kik a XVIII. században a »pbilosophia« bajnokaivá lettek volna, az egyház igényei mellett küzdöttek; mert a civilizatio különböző időkben, különböző, sőt teljesen ellenkező eszmék impulsusa alatt fejlődik: de a leglelkesebb, legtevékenyebb, legmozgékonyabb szellemek — kevés kivétellel — mindig azon eszme szolgálatában állnak, mely ép akkor a fejlődésnek tényezője. Még az egyház befolyásának alapja : a lelki hatalomnak függetlensége, s a mi abból önkényt következik, felsőbbsége a világi felett, sem volt teljesen elismerve. István azonban már a legelőrehaladottabb eszméknek híve, bajnoka volt. Némileg VII. Gergely-féle elveket vallott már VII. Gergely előtt, s fiához intézett tanácsaiban úgy beszél az egyházról, hogy Biidinger azokban — minden ok nélkül — későbbi, a pápaság legfőbb hatalmának idejéből származó betoldásokat vél felismerni.S az egyházi felfogás iránt való hódolatnak kell inkább, mint politikai tekinteteknek, tulajdonítanunk, hogy hatalmának sanctioja végett a római pápához folyamodott. Ily felfogás mellett István a főhatalom legelső, legfőbb teendőjének a »katholica, apostoli hitnek« — saját kifejezését használom2

) — megvédését és terjesztését tekinté. Az új hitnek útját már Géza egyengette, hol jó szerével, hol erőszakkal.3

) О egy apóstól lángbuzgalmával fejezte be a művet, melynél az idegen papok inkább alárendelt segítői, mint hatalmas támaszai voltak, befejezte nem annyira karddal, mint szavával és példájával, mi politikai működésének megítélésében is felette fontos ; mert ha őt ádáz konok harczok el nem keseríték ; ha nem állott nemzetével vagy annak *) Oestreich. Geschiclite 411. 1. 4) jegyzet annélkül, hogy a gyanúsaknak látszó helyeket részletesen kijelölné, vagy véleményét tüzetesebben indokolná. 2) De morum institutione С. 1. Endlicher 301. 3) V. o. Legenda Major C. 3., Legenda Minor С. 3., Endlichernél 141. illetve 155. 11.